Mit gondolnátok arról az emberről aki azt mondja nektek, hogy "meg kell tanulni hazudni? "

Hogy sajnos rohadtul igaza van.

Hogy igaza van. Aki nem tud hazudni, az nem veszi észre, amikor neki hazudnak.

Egyet értek a 2. al attól hogy megtanulsz hazudni még nem muszáj ellenben észreveszed ha neked akarnak hazudni.

Tanuld meg: mindenki hazudik. Sajnos. 😟

Igaza van. De dönthetsz úgy, hogy a te gyomrod nem veszi be ezt a szutykot, mint ahogy valaki önként nem eszik húst. Lehet célod, hogy ne lopj, ne csalj,ne hazudj, mert úgy neveltek, hogy az bűn és szégyellni való, és tiszta akarsz maradni. Inkább sokat tanulsz, és olyat csinálsz, amihez van tehetséged. A szabadidődben is melózol. Közben más büszkén dicsekszik, hogy veri át az egyszerű gondolkodásúakat, mennyit keres közel zéró munkával a hUlyékből, és téged meg fogyatékosnak, de minimum korlátoltnak mond, mert egy nem létező kötél megköti a kezedet, amit csak te vélsz ott látni, de nincs ott. Én 38 éves vagyok, sehol nem tartok az életben, mert én sem csalok. Ami ovis koromban játékként érdekelt, ma az a munkám. Korábban nem is kezdhettem volna tanulni rá. Megélek stabilan, de nem luxusban, mint a többiek, és nem találok beszédtémát átlagemberekkel, mert műszaki fejű vagyok. Nagyon rossz a hatásfok, pláne akkor ha valaki nem is szereti, amit melózik. Aki családot, gyerekeket, nagy autót, nagy házat, népszerűséget, világ körüli utakat akar, annak a szájával kell dolgoznia, és minél kevesebb tettel, hogy maradjon energiája szórakozni, és belülről színesedni, művelődni, érdekessé válni. Egy törvényszerűséget látok sokszor: Ha olyannak hazudsz, akit nem kedvelsz, az könnyű. De egy hazugság hozza magával a többit, mindenkinek mást mondasz a végén, hogy a legelső ne derüljön ki, és a szeretteidnek is éjjel-nappal hazudsz már, meg a kapcsolatotokról is a világnak. A színészkedésbe belerokkansz a végén. Még magad előtt is játszol. Ez emlékeztet arra, mikor egy filmben időutazáskor megváltoztatták a múltat, és apránként minden a feje tetejére állt egy eltaposott rovar miatt. Még az emberi faj sem alakult ki a megváltozott jelenben. Szóval mindenre kihat, ha egy aprót hazudsz. Ez olyan mint a háború. Kiirtasz másokat, hogy a te gyereked békében nőjön fel, és utálod, de megteszed, mert téged lőnek le másként. Aztán a gyerek is ugyanezt csinálja később, és valami jóban hisz, amiért mindent elront.

A 6-os válasz tetszik, kiegészíteném a következővel: önmagában nem feltétlenül erény, ha valaki mindig igazat mond. Például ha egy tíz éves, halálos beteg, rákos gyerek megkérdezi, hogy meg fog-e halni és ha igen, akkor hová kerül. Erre lehet azt mondani, hogy igen, kb. 1 hónapod van hátra, de addig nagyon nagy fájdalmaid lesznek, szenvedni fogsz, hányni, minden nap rosszabb lesz, senki sem fog rajtad segíteni, mert nem lehet. Azután, ha meghalsz, nem kerülsz sehová, mert a halál arról szól, hogy elrohad, lebomlik az összes szerved, a teljes tudatod megsemmisül, neked ezt dobta a gép, törődj bele. De ebben az eltúlzott esetben nyilvánvaló, hogy az igazmondás nem erény, méginkább megkeseríti a gyerek életét. Vagy például megmondani az anyósnak, hogy nem tetszett az ebéd, elmegy, de négy embert is ismerek, aki ezt sokkal jobban el tudta volna készíteni és ők még jobban is néznek ki. Rövidre zárva: a másoknak ártó, kárt okozó hazugság maximálisan kerülendő, a nagyzoló, eltúlzó, magunkat fényező hazugság értelmetlen, a fent említett kegyes hazugságok viszont szükségesek.

Igenis meg kell tanulni hazudni. Pontosabban inkább tudni kell azt mondani, amit a másik hallani akar. Ha orvossal beszélsz vigyázz mit mondasz, mert gondolkodás nélkül elvitet a mentővel akkor is, ha semmi bajod nincs. A tanárnak nem mondhatod, hogy nem készültél, mert egyest ad akkor is, ha tudod az anyagot. Ha állásinterjún vagy, akkor kell igazán figyelni, mit akarnak hallani. Ha üzletkötő vagy, vagy bármilyen eladóként dolgozol, hamar elbuksz, ha őszinte vagy. Ha eladod a kocsid, jó, ha őszinte vagy, de azt senki se akarja hallani, hogy szexeltél benne. Nagyon meg kell tanulni, kinek mit szabad mondani.