Mi értelme van szeretni valakit, ha néhány együtt töltött évtized után úgyis meghal, és magadra hagy egy bazi nagy űrrel a bensődben?

Ha anyagi síkon gondolkodunk, semminek sincs értelme. Minden amit megteremtünk, egyszer az enyészeté lesz. Megeszi a rozsda meg a moly.

Lelki oldalról az az értelme, hogy segít a fejlődésben. És ameddig tart boldogságot nyújt. Segíti az életutadat. Már ha nyitott vagy a fejlődésre és a boldogságra.

Bár az élethez nem feltétlenül van szükség párra. Mert a saját életedért egyedül te vagy a felelős. Egyedül születtél és egyedül fogsz meghalni is. A te életedet nem élheti helyetted senki. Tehát senkit sem hibáztathatsz azért, hogy hogyan alakul az életed.

Mi értelme élni ha egyszer meghalsz....Mi értelme fürödni, ha úgyis újra koszos leszel...mi értelme van barátot/barátnőt tartani, ha mindenképpen lesz benne veszekedés is...

Ezek abszolút rossz szemléletet tükröznek. Egy hátrány (és nem is akkora) miatt dobnád az egészet.

Nekem is volt egy kutyám, szegény meghalt valami betegségben. De én most ezen az utóbbin agyalok nap mint nap? Dehogyis! Örömmel gondolok az összes emlékre, örülök higy részem lehetett ebben az élményben az életben.

Sőt, lehet hogy kegyetlennek hangzik, de megkönnyebbülés is van benne, hogy az embernek egy kötelezettséggel kevesebb. Amikor kutyánk volt például, nem nagyon lehetett nyaralni menni, mert ki vigyáz rá, és naponta le kellett vinni, akármi dolgod lett is volna. Sok öröm is telt benne, de azért újra kinyílnak lehetőségek is, hogy nincs.

A gyász részben a megszokás miatt adódik, megvannak a berögzült feladatok, viselkedések, amik mind arra emlékeztetnek, hogy valaki nincs már ott. Mondjuk meglátsz valakit távolról az utcán, egy pillanatra elindul a gondolat, hogy nem e az X személy az- mert még nem íródott ki, higy ő már nem lehet. Ezért emlékeztet kezdetben minden a szomorú esetre. De ez az állapot múlandó, és vele a hiányérzet is. Hidd el, nem fogsz évek múltán is gyászolni.

"de valahol valóban elgondolkodtató."

Ezt inkább ne hangoztasd, mert bizonyítvány arról, hogy olyan **** vagy, mint a segg.

A gyász elteltével kicsit enyhül ez az űr s ha rá gondolsz már nem csak a fájdalom lesz hanem visszajön a sok szép emlék is. Kitartást!

És hogy a kérdésedre is válaszoljak. Szeretet nélkül minden sokkal üresebb és bár nem lét szükséglet de előbb utóbb olyan lelki gondokhoz vezet amelyek fizikailag is jelentkezhetnek. Én arra jutottam hogy ezen a világon semminek sincs értelme csak annak hogy szeressünk. Mert a sok szar mellett is (veszekedések, fájdalom, stb) ez az egyetlen ami mindig megéri.