Ki számít igazán boldognak?
Majd akkor èn cáfolom a butaságod.
Hèrakleitosz azt mondta, hogy Egyetlen állandó a változás maga.
Szemèlyre levetìtve:
Aki foglalkozik önismeretről, önszeretettel, meditációval az fejleszti magát. Nem azèrt, mert boldogtalan, hanem hogy jobb emberrè váljon. Az ember tele van hibákkal, negatív berögződèsekkel. Ezek kijavításával azonban kevesen foglalkoznak.
26 èves koromig egy èletvidám, boldog, mindig teliszájjal mosolygós nő voltam. Imádtam az èletet, èn voltam a megtestesült pozitivizmus. De párom rávezetett a hibáimra ès azokon változtattam.
Az èletemmel 100%-ban elègedett voltam előtte is.
A természet is változik. Szerinted ő is elègedetlen lenne?
Ami pedig a háborús pèldátat illeti:
Annak idején teljesen más volt èrtèk, az emberi szellem. Mi pl. fel se tudjuk fogni azt, hogy mièrt volt Petőfi, vagy Szèchenyi mentalitása olyan, amilyen. Ez itt a mai világban szinte felfoghatatlan. Mára már szinte teljesen kihalt a hazaszeretet, mert hát mint tudjuk Gyáva nèpnek nincs hazája.
Nagyon elszomorító, hogy összefüggésbe hozod a haláltól való, vagy simán a félelemmel.
Az eleje még jó. Az boldog igazán, akinek jó, magas rezgése van, sokat, sokszor, akár sokáig jól érzi magát, legyen az akármilyen stílusú jó.
Ha tudnád, mi vár rád halálod után, nem félnél tőle. :D
Tehát életvidám voltál, boldog, és mégis változtattál magadon? Miért? Ki miatt? A párodat zavartad valamivel, vagy más embereket? Én a magam részéről, ha boldog vagyok, és elégedett magammal, miközben másoknak nem ártok, nem változnék meg. A negatív tulajdonságaival együtt komplett az ember, jin nincs jang nélkül. A hazaszeretethez visszatérve, én a hazámat, mint földrészt, mint szülőhont szeretem. Az erdőket, a tavakat, a réteket. De botorságnak gondolnám hogy felsőbb hatalmak parancsára gyilkolászásokban vegyek részt, így gyávaság, nem gyávaság, kiköltöznék az erdőbe ha jönne a háború. De elhagyni soha nem hagynám el az országot, nálam a hazaszeretet és a hűség ebben nyilvánul meg. Utalkodjon bárki e földek felett, az erdő és a fák mindig pártatlanok lesznek.
Nem tudom, mi jön a halál után, de még ha a halál bizonyítottan is akár, jobb is mint az élet, én akkor is foggal körömmel ragaszkodnék az életemhez, még vénséges vén koromban is, mert egy történetnek kereknek kell lennie. Ha megy egy jó film, de a közepén valaki kikapcsolja a TV-t, mondván, tud egy még jobb filmet és kezdjük el inkább azt, felháborodnék. Majd akkor elkezdjük, ha ennek vége, és minden szál el lett vartva.
Tėnyleg ennyire sötèt vagy kèrdező?
MAGAM miatt változtam. Mások felhívták a negatív tulajdonságaimra a figyelmet ès elgondolkodtam, hogy mièrt is ne?!
Szóval, ha pl. te fèlsz a víztől most, akkor egèsz èletedet így akarod leèlni? Meg se próbálod leküzdeni a fèlelmeidet?
Ha pozitív irányba változik, az csak a hasznodra válik.
Figyelj, te kértél cáfolatot, én adtam, mégse vagy hajlandó ezt elfogadni, saját állításodat igazolod folyamatosan.
Attól, hogy valaki változik, új dolgot próbál ki, attól ő csak jobb lesz.
De hát igen, az alkoholista Tóni bácsi is teljesen jól érzi magát úgy, ahogy van, de majd a saját hányásában fog megfulladni a végén. Igazán szép vég.
Ahhoz is egyfajta érettség szükséges, hogy az ember önmagáért fejlődjön, hogy belássa, hogy vannak hibái és azokat jó lenne kijavítani.
Attól te csak több leszel, ha fejlődsz és ez nem elégedetlenség.
Gondolom neked is megvan az érettségid, jobb esetben diplomád is van. Kérdezem én, akkor minek tetted le az érettségit? Az alsóbb osztálybeli 8 általánossal is boldogul és köszönik szépen megvannak. Nyilván azért, hogy tanult legyél, hogy többet keress, hogy művelt legyél.
Ha erre volt igényed, akkor önfejlesztésre felnőttként miért is nincs?
Nem tudom, hogy van-e már gyereked. Neki milyen példát fogsz mutatni? Ha pl. te nem tudsz úszni, akkor őt se fogod majd beíratni úszásoktatásra? Vagy ha igen, akkor majd a partról fogod nézni és nem mész be vele játszani?
És csak felhívom rá a figyelmed, hogy a 21. században élethosszig tartó tanulás és fejlődés van. De ha te megelégszel a szürke is hétköznapi világoddal, akkor legalább fogadd el azt, ha valaki önmagáért akar fejlődni és ne akard még ekkor is az egoista nézetedet hangoztatni.
Egyébként egyetértek a 9-es válaszolóval. Miért esik nehezedre kezedbe venni egy könyvet, ami a boldogság témakörével foglalkozik? Sokan írtak róla pl. Szendi Gábor, Deepak Chopra, Müller Péter, Rafael Santadreu, Szabó Péter...stb.
Nyiss a világ felé.
Te miért is szeretsz élni? Miért is vagy boldog?
Nekem nem azzal volt bajom, hogy te másként látod a világot mint én, még érdeklődve is olvastam, csak azzal, hogy engem nemes egyszerűséggel "sötét"-nek nyilvánítottál, ami a mai világban igencsak degradáló jelentéssel bír, csak mert van egy saját véleményem, amit nem kukáztam valami könyvből, nem szektás oktatótól hallottam, és nem is a tömegpszichózis sulykolta belém, hanem mindenfajta külső behatás nélkül leültem gondolkodni, és erre jutottam.
Nem szeretnék ilyen témájú könyveket olvasni. Kicsit úgy vagyok vele, hogy nekem senki ne mondja meg, mi a boldogság útja, mert az emberenként változó. Én végig akarom járni segítség nélkül az utat. Hibázni is akár, hogy majd tanuljak belőle. Majd magam megkeresem a saját boldogságomat, aminek alapja szerintem az önbecsülés, a békesség, és a lelki nyugalom. Minden, ami efölött van, csak konfetti, pillanatnyi láng. De mint mondtam, kinek mi.
Az már teljesen más kérdés, ha van egy gyereked. Nekem még nincs, de ha lenne, akkor egyértelműen a gyerek boldogsága alá rendelném a sajátomat. Szülői kötelességnek gondolnám, hogy inkább a gyereknek legyen jó, mint nekem. És mivel ez egy hatalmas lemondás, még nem érzem rá késznek magam. Helyes, vagy nem, szülőként én érte élnék tovább, minden percben csak az ő jövőjének építésén dolgoznék, és ez a szintű önfeláldozás nagyon nagy elhatározást, meg persze egy arra alkalmas párt igényel, ami egyelőre messzebb van tőlem mint az Androméda-köd. Boldogság keresésében inkább az Ázsiai ősi tanok állnak hozzám közel, és ez még azelőtt kialakult bennem, hogy hallottam volna valaha ezekről a bölcsességekről. A taoista alaptételek elég nagy százaléka már azelőtt a fejembe keringett, mielőtt bárhol is hallottam volna róluk.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!