Tényleg nem jó, ha sokat bolyongok elhagyatott, használaton kívüli temetőkben?

Először megörültem a kérdésnek, mert én magam is kedvelem a régi temetőket. De aztán egyre jobban elszontyolodtam. Egyrészt a papok nem babonás emberek. Náluk jobban senki nem tudja talán, hogy a babonaság nem összeegyeztethető a keresztény vallással. Másrészt a sírkövön ülő fekete ruhás emberről és a hirtelen köddé váló öreg nénéről szőtt mesédet egyáltalán nem tudom komolyan venni.

:(

A #4-es, és #13-as mindent leírt. Kérdező, te meg szerintem unatkozol és direkt találsz ki ilyen meséket.

Én is ismerek olyan temetőt, amit már az erdő is benőtt, a sírokat egyáltalán nem gondozzák, vannak 1800-as évekből való sírkövek is. Gyerekkoromban gyakran mentem ott keresztül, igen, sötétben is. Nem azért mert vonzott a dolog, hanem arra jóval rövidebb volt az út, mint kerülni. Soha nem találkoztan réveteg öreg nénikkel, kapucnis alakokkal meg hasonló entitásokkal. Vannak olyan komplett lakótelepek is, amik egykori temetőkre épültek. Ott sem költöznek bele senkibe lelkek meg nincs leszívás és hasonló babonák.

A világtörténelem évezredei során, valószínű nincs olyan hely, ahol valaki már ne halt volna meg. Egy mai város utcájának a helyén, akár a házad helyén is halt már meg valószínű valaki, sőt akár lehet hogy el is lett temetve. Mégis élünk, nem foglalták még el a kapucnis zombi lelkek a bolygót.