Miért félek ennyire a rihegő röhögő fiataloktól?

Engem is kicsit frusztrált sokáig, de mára már tudatosítottam magamban, hogy valszeg nem rajtam röhögnek, meg senkinek sem ártanak, legalább jókedvük van. És mostanra már nem zavar egyáltalán, sőt, jobbnak tartom, mintha búskomoran mászkálnának, néha mág engem is feldob.

Viszont a bandában járkáló hangos tinifiúktól a mai napig tartok, pedig már elmúltam 30. Ráadásul jó kondiban is vagyok, edzek, de ha beszól, rám mozdul, meg akar verni, vagy mittomén, akkor nem sok esélyem lenne.

Szerintem egész nyugodt lehetsz, nem hogy nem rajtad nevetnek, de észre sem veszik, hogy bárki más létezik rajtuk kívül a világon. Mi is ilyenek voltunk, egymással voltunk elfoglalva.

Nem jellemző, hogy pont az ilyen gyerekek másokat bántanának, én teljes nyugalommal zavartam el őket piálni máshova, még a szemetet is összeszedték maguk után, elnézést kértek, tök normálisak tudnak lenni, ha rendesen szólsz hozzájuk. Olyan is volt, hogy kisebb gyerekek egy másikat meg akartak verni egy bolt mögött, visszafordultam, hogy szóljak, de már ott sem voltak mert látták hogy megyek. Pedig nyilvánvaló, hogy egy rakás kisgyerek bottal meg ilyenekkel ott helyben végezhetne velem. :D

Jó lenne ha ezt is jelentené a felnőtt lét, hogy megpróbálsz hatni a köv. generációra, ha most nem teszed 70 évesen lesz is mitől félned.