Normális hogy néha megpróbálom beleélni magam mások helyzetébe kíváncsiságból?
Van hogy kíváncsi vb vagyok mit érezehetnek random emberek pl. egy buszmegállóban álló férfi, egy bolti eladó, egy lány egy pornóban, egy szereplő aki épp meghal a filmben.
Belegondolok hogy mi járhat a fejükben, mit érezhetnek, mi fáj nekik vagy minek örülnek.
Van hogy elképzelem ahogy meghalnak és senki nem segít nekik. Lejátszódik bennem a haláltusájuk és mélyen sajnálom őket, hogy mennyi emlék maradt utánuk, hogy fog hiányozni majd a szeretteinek.
Viszont úgy érzem ezzel senki nem foglalkozik ennyit tehát felesleges cselekvés de óhatatlanul is belemerülök. Persze sokat merengek a saját életemen is, hogy mik a hiányodságaim, milyen rossz és jó tetteim voltak, vajon jó vagy rossz ember vagyok.
Nem tudom megmagyarázni miért kerítenek ilyen érzések hatalmukba.
Mit jelenthetnek ezek az érzések. Van más is aki tapasztalt ilyet?
Nekünk a tanarunk magyarazott ilyesmit a nyitottsagrol ugy remlik, azaz pl ahelyett hogy agyon szenveded magad a penztarnal sorban allva sokkal jobbat tesz ha a környezetedben az emberekkel "szorakozol".
Habar ö nem halàltusa ötletekkel jött, hanem pl ranezesre mindenkiröl kitalalja vajon mit dolgozhat milyen lehet az elete.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!