Lányok/nők! Ti nem érzitek azt, hogy a nők által szertett művészi alkotásokat jobban lenézik?

Nekem ez így nem tűnt fel.

Eleve, nem minden lány és fiú szereti ugyanazokat. Én például elaudtam a Titanic elején, és egyedül a süllyedés érdekelt, míg a Baywatchon szívesebben néztem. Nyilván, az egyik egy zseniális film, míg a másik egy egynyári vígjáték, de nem mindenki szereti azt, amit a másik.

Nekem A kofferes lány nem tetszett annyira, de a Pál utcai fiúkon elsírtam magam, mert meghatott.

Paul Walker-nek is biztos voltak női rajongói, ahogy Bryan Adams-nek is férfi rajongói.

Mindenből van jó és rossz. Tényleg mindenből.

Az már személyes preferencia, hogy ki milyen műfajt szeret. Hiába vagyok lány, sose tudtak lekötni a romantikus filmek, míg egy fiú haverom (aki nem meleg, szögezzük le) imádja őket.

18/L

Így ahogy írod még nem vettem észre hogy különbségek lennènek. Már hogy a szerző neme meghatározó lenne. Viszont többrétű ez a témakör, mert persze valamilyen megkülönböztetés lehetséges. Csak így, hogy leszólják mert női, és az egyet jelent azzal hogy nyálas, én még nem vettem észre, persze ezt ilyen tizenéves gyerekeknél még el lehet képzelni hogy szempont...

Onnan kezdődik, hogy régen csak férfiak írtak, eleve több van belőlük. Aztán jön az, hogy milyen női írokat ismerünk. Legtöbben azt fogják mondani, hogy ott van Austen. Ő egy jó író, de jó írónak lenni, szerintem kevès. Egyedül a nyelvezete amivel bemutatja az akkori angol arisztokrácia kifinomult sértegetéseit az, amiért érdemes egyáltalán olvasni tőle. Csakhát mind ugyan arról szól, a lányokról akik okosak és szépek, de ahhoz hogy saját vagyonuk legyen jól kell házasodniuk. Ebben merül ki a tartalom. Tök jó kritika, jó a stílus meg minden, de egy könyvet elolvasol és megszorzod annyival amennyit összesen írt, és kész. Ezt ismerik többen. Ott van Agatha Christie, őrá sosem mondták, hogy nőies sztorikat írt, szerintem nem is érdekel senkit, hogy nő volt. Vagy Brontë történeteiben is volt szerelem és a házasság, mégis fel tudta építeni a karaktereit hiánytalanul. Ugyanúgy azóta is látok fiúkat lányokat Pottert olvasni, pedig mindenki tudja ki írta.

A másik nagy témakör, a férfi írók által megformált női karakterek, amik hosszú időn keresztül kb. kétdimenziósak voltak egységesen minden műben. Erre sajnos a női szerzők úgy érezték, nőként az ő feladatuk bemutatni a nőket. Szintén hibás elgondolás, de sajnos még mindig erőltetik. Ezek kiérződnek, nem csak a könyvekből, de mindenhonnan, a zenéből, a sorozatokból, filmekből. Szóval szerintem valójában nem a női irányvonal a probléma, hanem hogy ezt mind a férfiak, mind a nők, a lehető legrosszabb oldalról ábrázolják, mégpedig onnan, hogy na akkor majd megmutatjuk milyen A nő. De nincs olyan, hogy A nő, ahogy a férfi karakterek sem A férfit mutatják be, hanem mondjuk Bokát, Nemecseket, Áts Ferit, akiket most is egytől egyig meg tudsz különböztetni egymástól, és semmi köze a nemüknek ahhoz, hogy mi történik velük, miért olyanok amilyenek. De ha egy 50 évnél régebbi műbe női karakter került, abba valaki beleszeretett, máskülönben a főszereplő anyja volt. Ez senkinek sem a "hibája" ez tükrözi az adott korokat, korszakokat, de ebben a tekintetben jogos az észrevétel, hogy a nővel bevonul a romantikus szál. És igen, vannak lányos és fiús sztorik, de bármelyiknek lehet férfi és nő is a szerzője, ahogy sok nyálas szart írt már meg férfi, vagy csak simàn szart, én pl. ki tudja miért de elolvastam Hugh Lauri regényét, eddig a valaha olvasott könyveim rangsorának legalja alatt lenne a helye, de gondolatban elégettem. Úgyhogy ha nem általános iskolás gyerekek vagytok, problèmas ez a fiús-lányos megkülönböztetés. Majd kinövik, vagy nem tudom, de én nem találkoztam ilyesmivel.