Titeket a szüleitek kérnek vagy Parancsolnak?

Apám lelki terrort, anyám érzelmi zsarolást alkalmazott. Ha normálisak voltak épp, akkor kértek.

Amikor még otthon laktam, de már dolgoztam, anyám egyik nap zsörtölődött meg beszólogatott, passzív agresszívan akart rávenni, hogy csináljak meg otthon helyette mindent (ő meg hadd üljön a gép meg a tv előtt egész nap - nem, mintha az utóbbi 10 évben mást csinált volna), aztán másnap meg jött nagy boci szemekkel, meg így szeret meg úgy büszke rám - akkor jött elkérni a fizetésem.

Valami ilyesmi.

Tőlem kérnek.

Parancsra amúgysem hallgatok...

Apám:

Alkoholista volt, először úgy tett mint aki kér, aztán ha nem ugrottam első szóra akkor azonnal üvöltött meg szidalmazott, meg parancsolt. Néha elborult az agya, lekapcsolta a házban az áramot, mert hát a büdös gyerek ne TV-zzen, mert neki kint kell segíteni. A segítség persze azt jelentette, hogy ő áll és nézi mit csinálok meg kritizál.

Néha alapból mocskolódva jött, utasítóan, majd felhívta nyájas hangon anyámat, hogy "A gyerek már megint nem akar segíteni, szólj már neki".

Anyám:

Általában úgy kérdezett, mintha lenne választásom. Persze ha nem mentem, azonnal jött a "durcizás", pofa vágás, lecseszés. Most meg megy a csodálkozás, hogy 3 havonta egyszer nézek haza, akkor is többet foglalkozom a kutyával.