Szerintetek én látom rosszul a dolgokat? Túl nagy elvárásokat támasztok felé?

A barátommal lassan egy éve leszünk együtt. Mindketten 18 évesek vagyunk. Eleinte, amikor még nem ismertük egymást annyira, azt gondoltam ez a kapcsolat hosszútávon is működőképes lehet, a távolság ellenére is. Viszont az utóbbi időben egyre határozottabban azt érzem, hogy részemről elmúlt a szerelem, illetve a kötődés is. Idővel egyre jobban elkezdtek zavarni vele kapcsolatban apróságok, hiányosságok, amelyek felett már egyszerűen nem tudok szemet hunyni. Zavar, hogy amikor együtt vagyunk, akkor is viszonylag keveset beszélünk egymással. Alapvetően mindketten elég csendes, zárkózott emberek vagyunk, én a legtöbb esetben még nála is jobban bezárkózom. De én neki teljes mértékben meg tudok nyílni, mindig van mondanivalóm témám. Ő viszont magától nagyon ritkán kezd el úgy magától beszélni valamiről és sokszor tényleg annyira szűkszavú, hogy alig lehet egy-két mondatot kihúzni belőle... Például amikor Messengeren írunk egymásnak, ha épp nem találkozunk és én felteszek közvetlenül egymás után két kérdést, akkor csak az egyikre válaszol, de nyilvánvalóan látnia kellett a felette lévőt is. A másik "kedvencem" meg az, amikor én írok neki mondjuk 10, gondosan megfogalmazott, átgondolt sort, erre ő utána egyetlen szót odabiggyeszt nekem... Ezt egyszerűen nem tudom mire vélni. Semmi hozzáfűznivalója, véleménye nincs szinte soha semmiről? Ezenkívül még a lustaságával tud néha nagyon kiakasztani. Reggelente általában legalább egy órát kell könyörögni neki, hogy kelljen már fel, még 10 órakor is. Így aztán nagyon nehéz megszervezni egy napi programot, hogy mindig csúszásban vagyunk és tényleg már az agyamra tud menni, amilyen lassú időnként.

Ha ezeket a dolgokat nem számítjuk, akkor egyébként jó a kapcsolatunk, sosem vitatkozunk, egy nagyon türelmes, elfogadó és megértő srác. A családom is imádja, többször is megkaptam már, hogy becsüljem meg, mert még egy hozzá hasonlót úgysem találnék. Tény, hogy van rengeteg pozitív tulajdonsága a felsoroltakon kívül, mégsem vagyok boldog vele, egyszerűen úgy érzem, nem ő az a személy, akivel le szeretném élni az életemet vagy akár csak évekig mellette maradni. Mit gondoltok van esély rá, hogy változni fog? Én már a lustaságára tettem finoman megjegyzéseket, de nem látok semmilyen változást. Azt ígérte, hogy a szünetben majd tanulni fog, kijavítja az érettségit és jövőre felvételizik valahová. De sajnos ahogy ismerem, ebből valószínűleg semmi nem lesz.

Ti mit tennétek a helyemben? Meg tudom változtatni valahogy vagy inkább ki kellene lépnem a kapcsolatból?