30 éves nőként teljesen új élet a nulláról? Normális hogy félek? Hogy tudom a lenti helyzetet kezelni?

"És attől is tartok hogy anyu miatt soha nem lesz normális kapcsolatom, mert melyik igazi férfi viselne el egy ilyen anyóst, aki mindenkit alázni tud csak."

Ezen ne aggódj. A család kategóriában naponta minimum 15 olyan kérdést lehet találni,hogy "Mit kezdjek az anyóssal/apóssal?" vagy "Utál az anyósom,mit tegyek?",mégsem szakítanak.

Persze, hogy normális, hogy félsz! Ez nem baj, ha ennek ellenére képes vagy változtatni. Az, hogy kiléptél a bántalmazó kapcsolatból, azt bizonyítja, hogy erős vagy, légy büszke magadra ezért.

Fontos lenne, hogy minél hamarabb kiszakadj anyukád mellől, mert a leírásod alapján úgy tűnik, ő csak vissza akar húzni (talán a saját nyomorát éli ki rajtad, nem akarja, hogy neked jobb legyen, mint neki, ami végtelenül szomorú, ha egy anya teszi).

Kívülről nézve számodra az a legnehezebb, hogy mivel anyukádtól nem kaptál feltétlen elfogadást és szeretetet, hajlamos lehetsz ilyen kapcsolatokat keresni (lásd az előző, szintén lelkileg gyötrő kapcsolatodat). Nagyon jól tetted, hogy leépítetted az ártó baráti kapcsolataidat. Van egy barátnőm, aki hasonló szülői környezetben nőtt fel, ő sajnos a kapcsolataiban újra és újra belemegy az alárendelt szerepbe, mert bár egy független nő, mégis nehezen hiszi el magáról, hogy szerethető… Ne ess ilyen hibába, azoknak a véleményére adj csak, akik elfogadnak, jót akarnak neked.