Akik nehezebb életkörülményekkel indultak az életben, nem tudták, hogy mit csináljanak, esetleg pályát tévesztettek leírnátok a történeteteket?

Nekünk a '90-es években, amikor kicsi voltam, kb. nem volt mit ennünk. Autóról, nyaralásról nem is álmodhatott a család. Amikor gimis lettem, picit jobb lett a helyzet, de ugyanúgy használt ruhákat hordtam többnyire. Felvettek egyetemre, de csak költségtérítésesre. Diákhitelt kellett felvennem, nem is keveset. Több év után rájöttem, hogy egyik egyetem sem nekem való (2 szakot is elkezdtem). Ott álltam 26-27 évesen diploma nélkül, milliónyi tartozással...

Viszont szerencsére volt egy hobbim: a számítógépek. Nagyszüleim segítségével tizenévesen tudtam venni egy laptopot, aminek segítésével több külföldi ismerőst szereztem (megtanultam angolul), valamint elkezdtem programozgatni. Pár évvel ezelőttig fel sem merült bennem, hogy ezzel kéne foglalkozom. Viszont miután otthagytam az egyetemet, elkezdtem saját vállalkozásban gondolkodni. Weboldalakat, alkalmazásokat csináltam, reménykedve, hogy egyik-másik bejön. Hát, nem jött be, vagyis pénzügyileg nem. :D Viszont szakmailag annál inkább. Miután egyértelművé vált, hogy (egyelőre) nem leszek a következő Mark Zuckerberg, vettem egy nagy levegőt, és jelentkeztem egy állásra: külföldi cég, távmunka, álomfizetés (itthoni szemmel). És láss csodát, fel is vettek.

Most veszek egy új autót magamnak, azon gondolkozom, hogy mikor utazzak a Maldív-szigetekre, meg lassan egy ház vásárlása is napirenden lesz talán. Meglátjuk.

Más életéből nem tudsz erőt meríteni .

Ez vagy magadtól vagy a megvan benned az a plusz ami segít vagy nem. Hiába írta pl #1 ezt a csoda sztorit , benne van a informatika. Ha nincs hozzá érzéked akkor cseszheted. Ha van valamelyik siker szakmához tehetséged akkor van kiút akkor van esélyed , de ha nem akkor max a kőkemény fizikai munka marad. De minden csak rajtad múlik, hogy mersz e lépni. És ezt sajnos a legtöbb ember nem meri megtenni