Kevertétek össze ismerőseiteket az utcán és közöntetek is neki?

Egyszer amikor mentem kutyát sétáltatni megállam a zebránál, majd mellettem egy srác, akire azt hittem hogy az egyik volt osztálytársam általánosból. Ráköszöntem, mire furcsán visszaköszönt és akkor esett le hogy nem is ő volt az. Aztán ott álltunk még két percig kínos csöndben várva hogy zöldre váltson a lámpa.

Ez csak az egyik eset a sokból, mivel velem ilyen havonta történik. Igaz, kicsit kellemetlenül érzem magam utána, de ilyenkor mindig a pozitív oldalára gondolok:

1. Kedves voltam, mert mi van akkor, ha tényleg az egyik ismerősöm lett volna és én normálisan üdvözöltem. (A legtöbb embernek ez is luxus inkább csak kigúvadt szemekkel néznek a másikra)

2. Ő is kedves volt, mert visszaköszönt, ahelyett hogy hangosan kiröhögött volna. (Szintén ilyenkor a legtöbben csak rádnéznek és a tekintetükkel ott helyben elásnak. Mondjuk simán lehet hogy később a barátaival jót nevetnek ezen, de az meg kit érdekel?)

Én a barátnőm húgára hittem azt, hogy a barátnőm... Ezért le is feküdtem vele.

De mivel tök ugyanúgy néznek ki, ezért nem megcsalás, én azt hittem, hogy a csajom.

Aztán ugyanez megesett az anyjával is...

Ja, meg néhány csajjal a diszkóban, mert pl. a tegnap előtti is teljesen ugyanolyan volt mint a csajom, csak az én csajom barnahajú és 160 cm magas, ez meg szőke volt, s 170 cm magas... Ja, meg szemüvege és tetkója is volt, a barátnőmnek meg nincs. De ezeken kívűl a megtévesztésig hasonlított.