Ti megvagytok elégedve az életetekkel?

Nem mondanám azt, hogy nem vagyok. Nekem sincs rendes családom, párom sincs még, valamint kevés, de nagyon jó baráti kapcsolataim vannak, az életem úgy tűnik, most kezd sínen lenni az egyetemmel, meg én mindig úgy gondolok az Életre, hogy egy játék, amin végig kell menned, és közben élvezheted is, a sok panaszkodás helyett. Mindenki maga alakítja a sorsát, és hiszem, hogy én is úgy intézhetem a dolgaimat, hogy még elégedettebb legyek, hiszen előttem még az életem. Ezért azt mondanám, nem, nem utálom az életemet, csak volt már benne pár nehezebb "szint".

Nem igazán vagyok megelégedve. Azt veszem észre, hogy egyre többen nincsenek megelégedve, de viszont változtatni nem hajlandóak. Én próbálok tervezni, hogy jobb legyen.

Bizonyos területekkel elégedett vagyok, másokkal meg nem. Szerintem kb ez a normális.

Nem, de tudom, hogy ennèl rosszabb is lehetne, így elfogadom.