Ha valami nem megy, ti azt ott hagyjátok, vagy tovább próbálkoztok amíg nem megy?

Ha lelki dologról van szó, azzal próbálkozom.

Ha agyi dologról, valamilyen fejtörőről, feladatról, azt nem tudom otthagyni, megszállott leszek.

Ha kézügyességről, azt azonnal otthagyom.

Hah, milyen releváns kérdés!

Az elmúlt 2 napom arról szólt, hogy munkahelyen megkaptam az első komolyabb szerelési projektemet. Persze segített egy tapasztaltabb kolléga, de csak amíg más, fontosabb feladata nem akadt. Sokszor maradtam magamra, és hát nem mondom, hogy olyan hú de ügyes vagy türelmes alak lennék. Viszont olyan opcióm nem volt, hogy otthagyom, úgyhogy elég nehezen, de csak sikerült megoldani a dolgokat, és minden szépjó most már. Ez azért adott egy kis önbizalmat.

Mondjuk én amúgy is olyan vagyok, hogy ha belekezdtem, ha beledöglök is megcsinálom. Számomra nincs olyan szó, hogy feladom. Mármint jó, nyilván van. De utána egy hétig rosszul érzem magam miatta, szóval igyekszem nem feladni, hanem megoldani.

Itt azért igenis bejátszik a kétféle szemlélet: aki a kifogásokat keresi, hogy miért nem megy - és aki azt nézi, hogy lehet megoldani. Na én utóbbi vagyok, de életem első felében az első voltam inkább. Aztán változtam és igenis számít a hozzáállás. Tapasztaltam. Ha úgy álltam hozzá, hogy _megpróbálom_, akkor gyakorlatilag el se értem a full potenciálomat és úgy hagytam ott. Most? Úgy állok hozzá, hogy _megcsinálom_. És néha ugyan beletörik a bicskám, de a legtöbbször nem. Sőt, a legtöbb feladásom még most is azért van, mert valaki kiveszi a kezemből, fontos a határidő, ezért én magam keresek valakit, aki meg tudja csinálni helyettem, vagy egyszerűen elunom és nincs elég nagy tétje ahhoz, hogy érdekeljen. Ritkán fordul elő, hogy tényleg azért hagyok ott valamit, mert kevés vagyok hozzá. Mert mindent meg lehet oldani - valahogy.

(Ha csak egy ember is tudta ezt a szövegelést dekódolni és ráébred valamire, akkor már megérte - ha 0%-al végzem, akkor is. :) )

Ez elég szubjektív, mert nem mindegy hogy tanulásról van szó vagy valami másról. Nekem pl szakmám van egyetem helyett, mert nem mentek sehogyan sem a dolgok, elfogadtam, hisz nem egy diplomával fogok meggazdagodni, és arra sincs garancia hogy jól keresnék benne itthon, akkor meg már külföldre kéne menni ahhoz, de ha csak szakmával indulnék el, már az is megérné.

De pl a motorozást autóvezetést, nem adtam fel pedig egyik vizsgám se ment elsőre...

Ahogy előttem többen írták, attól függ, miről van szó. Vannak dolgok, amelyekről tudom, hogy nem érdemes velük foglalkoznom, és szerencsére nem is kötelező, szóval hagyom őket a fenébe, ha nem mennek. Ilyen pl. a kézilabdázás, amihez annyi affinitásom van, mint vízilónak a fára mászáshoz – persze nyilván fejleszthetném, de minek? Inkább olyat sportolok, amiben jó vagyok és élvezem.

Ugyanakkor a tanulás mindig jól ment, így ha elsőre nem értek valamit, akkor nem hagyom, addig tépem „mint Floki a lábtörlőt”, amíg meg nem értem.

Tényleg segítene, ha konkretizálnád a kérdést…