Fiktív helyzet: Mit tennél, ha egyetlen szempillantás alatt eltűnnének a világból az ellenkező nemű emberek?

Elég szomorú lennék. Nem tudom hogy fel tudnám-e dolgozni, főleg a párom és a családom miatt.

Bár ha fiktív helyzet, akkor lehet fiktív megoldás is: azok a nők, akik vissza szeretnék csinálni megtalálják a módját.

Egyébként szerintem egy csak férfibolygó működőképesebb lenne, mint a mi női bolygónk.

Imádnám, hogy megnőnek az ismerkedési esélyeim leszbikusként. Férfi barátaim, ismerőseim elvesztését viszont gyászolnám.

A férfiak eltűnése esetén egyébként nem halna ki az emberség, mert egyrészt itt maradna egy csomó lefagyasztott spermium a spermabankokban, másrészt kísérletileg nem túl bonyolult egy petesejtet hímivarsejt nélkül is osztódásra bírni.

Én hosszútávón valószínűleg megpróbálnám valahogy visszahozni a férfi nemet. Mivel nő van elég, így a mesterséges megtermékenyítésre van bőven lehetőség.

Rövid távon gyászolnám a férfi hozzátartozóinak és barátaimat.

Szerintem így is fent lehetne tartani egy m<ködőkéoes társadalmat, anélkül hogy kihalnánk.

Ez érdekes kérdés, örülnék ha több ilyen lenne az oldalon.

Fiú vagyok.

A többi válaszolóhoz hasonlóan én is a családtagjaim miatt lennék szomorú, de nem hiszem, hogy gyászolnék, ha csak úgy eltűnnek és nem meghalnak a szemem előtt.

Valószínűleg az első dolgom az lenne, hogy minden pénzemből elraktározok annyi kaját amennyit tudok és begubóznék a szobámba, mert félek, hogy ennek hatására teljes anarchiába váltana a világ, mindent hirtelen a maszkulinitás és az agresszió uralna, ami rám nagyon nem jellemző, szóval elsőként buknék el az új hierarchiában. :D Szerintem kialakulnának valamilyen vallási szekták, amik meg akarnák magyarázni a dolgot és fel akarnak készülni erre a világra, annak ellenére, hogy nem hinném el a hülyeségüket, biztos csatlakoznék hozzájuk a "közösség védelme" miatt.

Hirtelen kellene rengeteg dolgot megtanulnom, amire jelenleg nincs szükségem és nem is foglalkozom velük, mert nem vagyok rákényszerülve, szóval vagy összetörnék a stressz alatt, vagy nagyon megerősödnék, utóbbi miatt talán nem is lenne vészesen rossz dolog ha ez bekövetkezne és aztán pár év múlva visszaállna a világ olyanra amilyen volt.

Nem kell gyászolni, hisz nem meghaltak, hanem egy párhuzamos univerzumban élnének tovább, ezt írta a kérdező.

Először is zokognék a kisfiam után, aki remélhetőleg az apjával lenne. Az egyik életcélom lenne ezt kideríteni. Mert akkor tudnám hogy a lehető legjobb helyen van.

És ha nem fekteti le időben, vagy nem kap időben új pelust, teleportáló eszközt készítenék és nyakonvágnám.

Ezeken kívül a lányomnak próbálnék az anyja és apja is lenni egyszerre, már amennyire ez lehetséges lenne, óvnám az életem árán is.

Az autómat eladnám, csak női sofőrökkel az utakon hamar utolérne a végzet. (pontozzatok csak le, de valljuk be, a férfiak ezt nálunk jobban művelik)

Mozgalmat indítanék a melltartó nélküli világért. Nagyjából ennyi jutott eszembe.