Milyen az életed? Miért?

Ahogy mondani szokták: "nincs életem".

Nincs pénzem, nincs párkapcsolatom, alig van szabadidőm, családom... majdhogynem nincs. Barátok egyre távolabb: vagy simán munka, család, egyebek miatt vagy személyiségileg egyre távolabb kerülünk.

Egesz gyerekkoromban bantottak, piszkaltak, csufoltak, depis voltam, maganyos, egyedul.

Gimiben se talaltam meg a helyem. Szerelmi csalodasok sorra ertek. Atvertek, megcsaltak. A kapcsolatom romokban hever, a baratom mar nem szeret, nem keres, lassan szakitani fog velem. A gimis legjobb baratnok kifordultak onmagukbol es gimi utan leleptek. Az egyetlen “legjobb” baratnom is ketszinu velem es lathatoan sokszor utal..

Az egyetem szornyu. Az emberek itt is szornyuek. Nem talalom a helyem, depresszios lettem, maga az egesz egyetem dolog nem jott be, ejjel nappal stresszelek, de nem hagyhatom abba szuloi nyomasra.

Edesanyam utal. Apa nem torodik az egesszel, csak megy a haverokkal el minden nap. Otthon hiaba rakok rendet es takaritok, allando kosz lesz es rendetlenseg, mindenki ellenem tesz kb, mar inkabb hagyom is, felesleges energia kidobas.

Allandoan ehes vagyok, alig van itthon enni, sajat munkaval szerzett penzembol kell etelt vennem. Faradt vagyok, nyugos, sportolni nem tudok mert orulok, ha vegetalni eleg etel van.

Beteg vagyok, idegrendszeri rendellenesseg, csak eros gyogyszerrel kezelheto, de igyis pokol vele elni.

Kezdem elvesziteni magam es bar csak visszamehetnek az idoben es mashogy csinalhatnek dolgokat, hatha elkerulne a sok szuksegtelen rossz, ami annyira megtort, hogy 21 evesen kiegtem es nincs erom tenni a helyzetem ellen mar. Pedig nagyon sok minden az en hibam. De annyira elfaradtam...

Jelenleg nem túl szuper, mert elestem, és össze-vissza törtem magam. Az elmúlt egy hétben több orvosnál voltam, mint eddig összesen. Kivertem a fogam, eltörtem a karom, a másik kezemről lejött a bőr, a térdem miatt sántikálok.

A karomat kétszer rakták helyre, mert újra elmozdult. Ha nem marad úgy, lehet, hogy műteni kell.

Mégsem zuhantam össze, próbálom tartani magam, mert csak rosszabb lenne, ha emészteném magam.

Ilyenkor a bajban látom, hogy mennyi ember áll mellettem, kikre számíthatok. Tényleg jól esik a törődésük.

Pár hét, és csak emlék lesz. Ilyen még úgysem történt velem, egyszer ennek is meg kellett történnie. A csont összeforr, a fogamat pótoltatom. Hát, a fogamat sajnálom a legjobban!

Elgondolkoztam, hogy kívülről nézve elég bénának tűnhetek. Viszont személy szerint elvagyok. Akadnak barátaim, programok, illetve 30 évesen fel tudom találni magam.

A munkámat szeretem alapvetően, és nagy hobbim a kirándulás, túrázás, ami egész évre ad lehetőségeket. Elkezd kimozdulni az ember, jönni menni. Régen minden hétvégén otthon ültem a gép előtt, ma már meghalok, ha nem mehetek a természetbe legalább 1-2 hetente.

Amúgy meg ahhoz képest, hogy mennyire céltalan voltam, milyen körülmények mellett nőttem fel, egészen haladok.

3-4 éve még semmim nem volt. Diákhitel, rossz fogak, depresszió. Most már van jogosítványom, céges autóm, 8+ millió megtakarításom, és úgy alapvetően majdnem mindenem megvan. Jelenleg még a lakhatásom is úgy néz ki, hogy előrelépés lesz, mert eddig szobát béreltem, de lehetséges, hogy ismerőstől tudok bérelni egy lakást baráti áron. Azzal gyakorlatilag meg lenne az "egzisztencia" és neki láthatnék a párkeresésnek.

Mondhatjuk hogy egy álom. Tettem érte sokat, de igazából a sors keze volt hogy ki tudtam használni a képességeimet.

Sokat olvastam, tanultam, elemeztem, hogy fejlesszem a gondolkodásmódom és a maxot kihozzam belőle. Rendszeresen elemeztem önmagam évekig, hogy tudjam mire vagyok képes és milyen vagyok.

Ez odáig vitt, hogy már tudom, hogy bármit megvalósíthatok amit csak el tudok képzelni. Gyakorin talán én vagyok a második akinek az élete álomba illő. Az elsőt ismerem, és rajtunk kívül nem találkoztam olyannal itt akinek hasonló minőségű lenne az élete.