Nem igazságtalan az élet?

Végső soron minden szintjén ki lehet hozni hogy igazságtalan.

Valaki autoimmun betegséggel születik, valaki teljesen egészségesen.

Valaki laktózérzékenynek születik, valaki nem.

Valaki kap testvéreket, valaki nem.

Valaki szegény családba születik, más pedig gazdagba.

Valakivel kiskorától sokat foglalkoznak, kétnyelvű családban nő fel, nem sajnálják a pénzt magántanárra, valakinek meg a kezébe nyomnak 6 évesen egy telefont, és ezzel el is van intézve a gyereknevelés.

Valaki egy kilométerre lakik a sulitól és minden nap bejárhat 12 perc alatt, valaki kénytelen 50 percet vonaton vagy buszon zötyögni csak oda, aztán vissza.

Valakinek az általános iskolai matektanára egy angyal volt, és minden diák sikeréért külön-külön küzdött, gondot fordított a tanulókra, valaki meg megkapott egy savanyú, kiégett matektanárt, aki miatt egy életre hülyének érezheti magát a számoláshoz.

Valaki van olyan szerencsés, és 16 évesen egy olyan nyári táborba megy, ahol megismerheti a későbbi feleségét, vagy férjét, más pedig nem találja a párját.

A lista hosdszú. De ez csak az emberiségnek egy sajátos belső vágya, egy amolyan belső világunk kivetíteni akarása, hogy a világnak márpedig igazságosnak, egyenlőségteljesnek kell lennie.