Miért ennyire igazságtalan az élet? Van akinek nagyon jó és van akinek nagyon szenvedés az élet. Miért?
Még nem vagyok olyan idős, de borzalmasan szar életem van, rengeteg rossz történt már, pedig még csak 21 éves vagyok. Leírni is sok lenne. De leírom a fontosabbakat. Tehát ami a legrosszabb az a személyiségem, egyszerűen nem tudok ismerkedni, társalogni, emiatt nagyon rosszul érzem magam, magányos vagyok, nincs senki akit szerethetnék, aki szeretne. Emiatt sokat bántottak az iskolában. Nem tudok ezen változtatni, szerintem hiányzik az agyamból az a rész, ami ezt irányítja, mert nem tudok ezen változtatni pedig szeretnék. Tehát én nagyon szomorú vagyok emiatt úgy érzem hogy nekem az a sorsom hogy sosem legyek boldog. A tanulás sem ment jól, középiskolát, érettségit végig szenvedtem hogy sikerüljön. Mostmár dolgozok, vagyis dolgoznék, de az előző főnököm teljesen hülyének nézett, nem fizetett, túlóráztatott...hiába keresek munkahelyet, egyik sem jobb. 5 éven keresztül szenvedtem egy hülye betegségben, szerencsére már jól vagyok. De az orvos miatt szenvedtem plusz 2 évet. Nagyon rossz volt el sem hiszem hogy túl vagyok rajta...és még lenne bőven rossz dolgok ami törtét velem.
Jó persze jó dolog is történt, de az jóval kevesebb.
Tehát miért ilyen igazságtalan az élet?
Legjobban az zavar, hogy emiatt a hülye személyiségem miatt, örökre egyedül maradok valószínüleg, pedig nem szeretnék.
Köszönöm előre is a válaszokat!
Sziasztok!
21F
válasza:Igazságtalan....
Táplálkozz egészségesen, kezdj el sportolni.
Ezáltal jól fogsz kinézni.
Járj el szórakozni és ha nem is vagy az elején egy Casanova személyiségileg, a külső segíteni fog és a lányok sokkal elfogadóbbak lesznek veled szemben.
Csak az nem talál párt, aki tényleg nem akar...
Emellett meggyógyultál, mi mást akarsz még?
Az igazságtalanság ott kezdődik, amikor reményteli jövő előtt álló tinikről derül ki, hogy halálos betegségben szenvednek és jó eséllyel hónapjaik vannak hátra. Miközben pár hónapja még örömtelien játszottak.
Szülők vesztik el a gyermekeiket. Kisgyermekek a szüleiket.
Ártatlanok halnak meg és szenvednek....
Hidd el.. neked semmi okod nem volna panaszkodni, mert megtudod oldani!
válasza: válasza: válasza:Az én életem is rossz. Egész eddigi életemben magányos vagyok, barátaim se voltak. Az iskolában régeb az osztálytársaim is semmibe vettek. A gyerekkorom rossz volt, most még rosszabb. 😢
22/f
Köszönöm az eddigi válaszokat. Azért sajnos ez nem ilyen egyszerű hogy elmegyek szórakozó helyre, mert kivel, nincsenek barátaim:( Meg nem is érezném jól magam, párszor már voltam ott.
Észre veszem a jót is, de sokszor eszembe jut ez a sok rossz. Meg ha az utcán pl meglátok valakit aki a barátaival, párjával van az nagyon rossz tud lenni. Hogy nekem miért nem akarja az élet hogy boldog legyek, és legyen valakim.:(
válasza: válasza:Ne gondolj a múltra! Az már elmúlt, engedd el!
Most minden nap egy új esély, hogy valamit változtass magadon. Képzeld magad, hogy egészséges és magabiztos vagy, úgy mész az emberek között, hogy ezt látják is rajtad. Minden nap gyakorold és egyre jobban fog menni!
Ami azt illeti, hidd el, mindenkinek vannak rossz évei vagy évtizedei... Én a te korodban már elhagytam a szüleimet, hogy életben maradjak, szültem egy halott kisbabát és túléltem egy olyan fertőzést, amibe azért rendesen bele lehet halni.
Azóta eltelt 25 év, rengeteg hasonló csapás ért azóta is, de egyet megtanultam. Soha ne nézz hátra és soha ne add fel. Minden nap új esély, hát élj vele!
Sok sikert!
válasza:Tanáccsal, segítséggel nem hiszem, hogy tudnék szolgálni, mert még nekem sem sikerült levetkőznöm az emberek iránti gátlásosságomat. Legutóbb talán általános iskolában volt egy lány, akit a barátomnak nevezhettem, de velem sem mélyült el a kapcsolatom, ráadásul mikor 1-2 évvel később (már gimiben) próbáltam vele újból felvenni a kapcsolatot, egyszerűen nem írt vissza... Most a gimiben meg már 9. óta szörnyen magányos vagyok és teljesen bezárkóztam. Úgy érzem, hogy abban a közösségben senki nem értene meg, nem fogadnának el úgy, ahogy vagyok hiába is próbálnék közeledni feléjük. Meg az a mindennapos belső feszültség, szorongató légkör... Addig örülök, amíg el nem kezdődik.
Azt tudnám javasolni, hogy interneten bármiféle chat oldalon, anonim felületen megpróbálhatnál beszélgetni, ismerkedni, még ha csak baráti célból is. Szerintem névtelenül és arctalanul mindenki sokkal könnyebben megnyílik és így gördülékenyebben folyhat a beszélgetés. Én például még anotalkon találtam másfél éve egy nagyszerű levelezőtársat, pedig elég reménytelennek tűnt az az oldal. Azóta napi szinten beszélgetünk és olyan jó érzés, hogy legalább egy személlyel meg tudom osztani az érzéseimet, gondolataimat. :)
18/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!