Jó ötlet egy asperger szindrómásnak gyógypedagógusnak lenni az autizmus területén?

... Mert…

ha az ember esetleg még az általános világot sem érti mindig, és nagyon gyakran másolja mások viselkedését, stílusát bármit.. akkor nem biztos, hogy ez a legideálisabb munkaterület...

#2 köszi! :) Még gondolkodom.

Voltaképpen még bőven pályaválasztás előtt állok. (g.9o)

Alternatíva még (akár mellette is) autistáknak, illetve más akár mentális zavarral (legyen az ADH[D], OCD srb.) élő gyerekeknek képes mesekönyv készítés, (írás, rajzolás) de szívesen tartanék foglalkozásokat is, megismerném, fejleszteném, támogatnám, segíteném őket, és már csak úgy szórakozásból meg is terveztem egy ideális tanulási környezetet...

Ellenben most valamiért megfordult bennem, hogy 1.) hatalmas felelősség egy életen át fejleszteni egy, sőt több porontyot, 2.) már a foglakozások kialakítása közben is érdekes a felállás, hogyha egy ingerszenzitív és egy plusszba ingerkereső kiskölyköt raknak össze, de annál már csak az lehet bonyolultabb, ha maga a fejlesztő pedagógus mondjuk 'ingerkereső', de a kicsik vagy nagyobbak netán hiperszenzitívek. Az pedig még extrémebb, ha az akármilyen fokú autizmussal ADHD (hiperaktivitás-figyelemzavar) is párosul, mert akkor sokkal nehezebb a környezetet úgy alakítani, hogy bármelyik is lép aktivitásba, jó legyen. És 3.)... néhány esetben, amennyiben mint folyamatos foglalkozásként csinálnám különösen nehéz lehet, ha maga a felnőtt akiben (jóesetben a szüleiken és mondjuk tanárain stb. kívül) megbízhat, maga sem mindig tudja, hogy mi is a pálya, és egy ingertelített ember nem biztos, hogy abban a helyzetben (jól) tud segíteni egy hasonló helyzetű gyerkőcnek, pláne a szülőknek! És az sem a legjobb ha valami olyamit is másol amit nem kellene. Ha pedig a gyógypedagógus másol. Na az már nem semmi.

Nem folyamatosan ill. egy életen át csinálni pedig valahogy cserbenhagyás lenne...

#5 [Metionin], én nagyon szeretem a gyerekeket :)

Talán már óvodás korban is mindenkihez odamentem segíteni. :p :D Például ha valaki nem tudta felvenni valami ruháját (pl. kabátját) akkor csak odamentem, kivettem a kezéből és megpróbáltam ráadni :D Természetesen ő meg nézett mint borjú a Milka tehénre, hogy mit akarok én itt. Meg amikor utána vittem az eldobott szemetet a szemetelőnek :D Hát, zseni voltam. Már másfél évesen is. :D De aztán áltsuliban is 3.-ban az elsősökkel játszottam, és sárral akartam megtanítani őket olvasni, de nem nagyon értékelték. Ugyanakkor már gimnzaistákkal is el tudtam beszélgetni. Igaz, nem a molekuláris atomfizikáról... :D Csak az élet filozófiáról...

Igazából leginkább a korsztályommal sikerül legkevésbé dűlőre jutni, egészen kicsikkel, és felnőttekkel tökmag korom óta megvagyok :D

Lelkileg vagy 10 éves koromig 4 éves voltam, ugyanakkor már akkor 20. Így nem sokszor sikerül megütnöm azt a szintet ahol a korosztályom tart. 11 évesen pl. 16 éveseknek akartam egérkés rajzfilmsorozatot gyártani, ami nagyon menő mert... mert a szereplőknek van telefonja!

világéletemben érdekes figura votlam :D

----------------------

Mondjuk (különösen a hirtelen) érintésre sajnos én is elég hiperérzékeny vagyok.. A kisöcsém egyszer megpróbált megcsikizni én meg ösztönből/reflexből hasba rugtam!!! :[] Máskor meg Apukám, csak meg fogta a vállam, hogy észre vegyem és akkorát ugrottam (SZÓSZERINT) mint amikor egy macska elé dobnak egy uborkát...! :[]