Szerinted hol kellene tartani 25-26 évesen?

pont ezt akartam kérdezni csak én 30+-al :D

Nem tudom, lehet nincs is helyes válasz de ennek ellenére elég sokszor érzem úgy, hogy az átlag ember csak néz rád, hogy komolyan még mindig nem vagy házas/nincs gyereked/saját lakásod ...

Az életben mindig lehetnek buktatók, balszerencsék, negatív kijövetelek, melyek akármerre terelhetik az életképet. Az elképzelés pedig egyéntől függ, ugyanis mindenkinek más az észjárása.

Én például 28 évesen most nagyon a padlón vagyok 1 év munkanélküliséggel. Van viszont szerető párom és családom, akik hisznek bennem és támogatnak.

Szóval kérdésedre válaszolva, én "beérném" azzal, hogy van egy stabil állásom, melyet szeretek és gond nélkül tudok csinálni, egészségesek vagyunk és lassan kezdjük a családalapítást.

A másokhoz való hasonlítás útján jön rá az ember, hogy hol tart, amit tud, tesz, amilyen elég-e, milyen szinten áll stb.

Nem tudom, nekem se szabadidőm, se párkapcsolatom, se jó fizetésem, a régen félretett pénzem fogy, se jó munkám. Ami legkevésbé van: reményem.

Sportolok (már amennyit) tanulok, próbálok minél kevesebbet költeni. Nyáron tervezek nyelvvizsgát, egyelőre alapfokot, de csak kezdésnek, a kommunikációképes szint a cél abból az adott nyelvből. Próbálok barátokkal is találkozni azért, olykor nekem már túl sok is.

Tehát amennyiben minden rajtunk múlik (szerintem ez úgy nem igaz, ahogy van), nem tudom, mit tehetnék még. De erre sohasincs válasz, csak a másik bántása és utána mély csend.

Igen. Mindig találsz pár embert, akinek jobban “összejött az élet”, és mindig figyelmen kívül hagyhatsz pár olyat, akinek rosszabb, mint neked. Így aztán telepakolhatod magad újra frusztrációval.

Nagyobb részt mi tehetünk a helyzetünkről, kisebb részt pedig szerencsénk. Végeredményben pedig a kettő kombinációja. Ha a küzdelmet soha nem adod fel, a szerencse is be fog találni statisztikailag. A feladással van a baj.