Mit csináljak, hogy ha teljesen életképtelen vagyok? 25f
Nem járok soha emberek közé, nincsenek barátaim, csak az iskolában (gimnázium, egyetem) tartottam a kapcsolatot néhány osztálytársammal/csoporttársammal, de velük is csak ott érintkeztem, aztán esetleg még interneten keresztül beszéltünk. Nincsenek hobbijaim sem, pontosabban csak olyan elfoglaltságok, amelyek a számítógéphez kötődnek (játékok, filmek, olvasás stb.). Nagyon rosszul érzem magam emberek között, mivel béna, szerencsétlen, ronda és félénk önbizalomhiányos vagyok, mindig attól tartok, hogy kinevetnek, leszólnak, főleg a nyilvános szerepléstől ódzkodok (pl. boltban bevásárlás is annak számít). Sokszor azt érzem, hogy lekezelőek, bunkók velem az emberek, a múltban is ért rengeteg sérelem, emiatt teljesen elment a kedvem a velük történő érintkezéstől, tudatosan kerülöm ezeket a helyzeteket, de ha mégis belekerülök, akkor csak bénázok és hebegek-habogok. Emiatt sajnos a munka terén is sikertelen vagyok, nem találok semmit, mert nagyon sok helyen fontos lett volna a jó kommunikációs készség, magabiztosság, jó megjelenés stb., nekem meg ezek felejtősek. A fizikai munkához meg béna és gyenge vagyok. A nőktől is nagyon tartok, sosem próbáltam ismerkedni, vagyis eleinte volt néhány bátortalan próbálkozás, de inkább elhagytam, mivel azt érzem hogy undorodnak tőlem, kinevetnek, lenéznek stb.
Szóval nem nagyon tudok mihez kezdeni, nem boldogulok sehogy sem.
Pontosan ugyanez van velem is:D
Szomorú de ez van fejleszteni kell magadat és belemenni minnél több beszélgetős helyzetbe én néha csak 1-2 mondatot kérdezek ismeretlenektől néha az is segít növelni a beszélődet ha nincs más,de feladni semmikép se szabad.Fontos a fizikai megjelenés is főleg a testbeszéd és hogy hogyan tartod magad de ezt lehet fejleszteni munkával. De gondolom ez van ha az ember egész kamaszkorában a gép előtt ül, hidd el sokan vannak ilyen helyzetben vagy hasonlóban csak nem tudsz róluk.
Én ugyanez vagyok, csak lányban. Vagyis az elmúlt 1 évben kicsit javult a helyzet, mert új társaságba kerültem (suli miatt) és meglepődve tapasztaltam, hogy amíg a gimis volt osztályomban mindenki egy gyökérnek tartott és egyenesen ciki volt hozzám szólni, addig itt senki nem néz le, nem szólogatnak be, sőt, vannak, akik maguktól keresik a társaságom, nem csak akkor beszélnek velem, ha kell tőlem valami...Életemben először vagyok szerintem olyan emberek között, akik nem tartanak a kinézetem meg a csendességem miatt kevesebbnek maguknál, vagy legalábbis nem teszik ezt szóvá.
Lehet, te is csak rossz társaságban vagy.
A 3-as vagyok én is sokat gondolkodtam már hogy miért lehet és nagyjából arra jutottam hogy a szülők,környezet,gének lehet felelős ha valaki ennyire nem találja a helyét,persze mást hibáztatni mindig könnyebb de tény hogy az életben vannak olyan emberek akik nyert helyzetből indulnak és valaki vesztettből,de ettől még nyilván fel lehet magad hozni csak 10x több munka,tervezés kell bele mint másoknak.
Én nagyon könnyen tudnám a családomat hibáztatni mert a nagyapám és többen a családból is pont ilyenek voltak és apukám és elhanyagolt gyerek koromban inkább iszogatott helyette.De mint mondtam ez van kifogásokat lehet keresni de azok nem fognak segíteni.21f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!