Csak én gondolom, hogy jobb volt 10-15 éve, amikor nem volt még ilyen fejlett a technológia, nem voltak okostelefonok, mindenféle okos-eszköz meg ilyesmik?

Nem csak te gondolod így, de attól ez még nem lesz igaz.

Nem, nem éltünk akkor sem az édenben, ugyanúgy voltak elhanyagolt emberek, kiközösített osztálytársak, alkoholista családapák, a teher súlya alatt öngyilkosságot elkövető tanulók, meg a csecsemőjüket emésztőgödörben megölő leányanyák.

Csak most ha nem jössz időben haza, anyád rád tud írni messengeren, hogy mi van veled, és nem fog este kilencig azért aggódni, hogy vajon elütött-e egy autó.

Bizony felgyorsult a világ, és vele együtt az emberek is. Nem mindenki tudja tartani a lépést, és nem mindenkinek válik előnyére. A technika sokat segít, én még emlékszem azokra az időkre, amikor még keverőtárcsás mosógéppel mostunk, a kocsmából jöttek, hogy keresnek minket telefonon interurbán és még fel kellett állni a fotelból, ha át akartad kapcsolni a tévét a másik csatornára - mivel csak kettő volt.

Egyszóval többet ÉLTÜNK.

Hadd találjam ki, akkoriban voltál tizen-vagy huszonéves? :)

Mindenki ezeket az időket sírja vissza, tök függetlenül attól, hogy ez éppen mikor volt.

És, hogy érdemben is válaszoljak: nem, én például nem gondolom így.

Jajj, már megint ezen megy a hiszti?? Hagyjuk már, könyörgöm :D

Úgy bírom ezt, mikor valaki a saját sikertelenségét és boldogtalanságát a technológiára fogja. Elhiheted, hogy aki a mai korban életképtelen, az 10-15 éve is életképtelen lett volna. Aki olyan gyenge jellem, hogy függőjévé válik valami technikai kütyünek (pl. okosteló), az már régen is ugyanilyen labilis ember lett volna, csak akkor ez valami másban csapódott volna le.

Azért megjegyzem, én is szerettem a kétezres éveket, tény, hogy megvolt annak a feelingje, mikor még nem volt minden így a popsink alá tolva. De aki nem tud lépést tartani a technikai fejlődéssel és nem képes értékelni, élvezni a mai kor lehetőségeit, azt én csak sajnálni tudom.

Csak te.

Regen sem volt jobb, csak masabb.

Az okos eszkozok, a tervezett elavulast leszamitva, megkonnyitik az eleted.

Aki ma atesik a lo tuloldalara, annak 15 eve se lett volna jobb.

A kedvenc reszem mikor kiderul hogy a kerdezo meg pelenkaban tottyogott egy adott idoszakban, de szerinte akkor minden jobb volt.

Én szeretem az okostelefonok világát. Én is a kétezres években voltam tini és szerintem sokkal elszigeteltebb voltam. Én nyitottabb és informáltabb lettem. Én nem lustultam el, társaságban nem használom a telefont. Sokszor munkámba sem viszem el. A utcán sosem nyomkodom, én úgy nem tudok közlekedni.

Szerintem a youTube csodás dolog. Én nyelvtanulásra használom és a szótározás is egyszerűbb az internet segítségével. Nem kell könytárba járni. Kisvárosban az is probléma volt. Nyitvatartás, hiányos készlet stb..

Az önkiszolgáló boltok megszűnése is jobban tetszik.

A ruhavásárlás is egyszerűbb, gyorsabb. Nem kell az eladónak hosszasan magyarázni miért nem veszem meg a felpróbált ruhát. Egyrészt nem kell neki divatbemutatót tartani. Másrészt ő nem tukmálja rám, mikor szarul áll azért, hogy neki bevétele legyen.

Én csak előnyét látom és sajnálom, hogy az én tinikoromban nem tartott még itt a technika. Szerintem ismerkedni is könnyebb. Szóval csupa pozitív dolgok.

Annyira utálom, hogy ami új, az már rossz.

Annyira utálom, hogy ha a villamoson telefont nyomkodok (és lehet, hogy épp nyelvet tanulok Duolingon, kezdő szinten ugyanis jó), rögtön tipikus, figyelmetlen, közönyös mai fiatal vagyok.

Ha papír alapon regényt olvasnék, akkor ajnároznának, pedig akkor se feltétlen venném észre az időseket.

Unom, hogy ha a telefont nyomkodom a megállóban, közönyös, elbutult mai fiatal vagyok. (Bűn, hogy elfoglalom magam várakozás közben.)

Érdekes, így is kávézunk, forrócsokizunk, kirándulunk barátokkal, eljárunk (én ritkán, heti 1-2-szer, de 15 évesen ugyanez volt, pedig akkor nem volt okosteló).

Amikor együtt vagyunk, nem telefont nyomkodunk, hanem beszélgetünk.