Dolgozó emberek, ti nem irigykedtek az egyetemistákra/kollégistákra, hogy sokkal több szabadidejük van, mint nektek, nyugodtan elmehetnek akár hétfő este szórakozni, ha úgy van, és nincs 7-ből 5 napjuk teljesen elvéve?

Látszik kérdező, hogy csak kívülről láttál egyetemet.

Speciel én nem jártam olyan nagyon nehéz szakra (anglisztika), de ott is kellett tanulni, csomó könyvet elolvasni, szakorodalmat kijegyzetelni, mert nekünk nem nagyon volták tankönyvek, esszeket írni eloadasokat tartani (minden héten egy téma, abból egy diák felkészül és előadást tart a többinek).

Jártam diákmunkába is.

Bulizni is eleget, szép volt, jó volt , de az az időszak elmúlt, már nincs is rá igényem igy 40 felett...

A legkevésbé sem irigykedem, mert rühelltem iskolába járni, pedig 12 évig mindig jó tanuló voltam. Egy szemesztert jártam egyetemre, jó eredményekkel vizsgáztam, de utáltam az egészet, cseppet sem érdekelt, elvégeztem inkább egy OKJ-t hétvégi rendszerben. Azóta dolgozom lassan 6 éve, még gimi alatt kezdtem diákként és imádom a munkámat (megjártam pár helyet a covid miatt sajnos), ami folyamatos rendű, tehát kb akkor megyek el hétköznap bulizni, amikor akarok, hétvégén meg nem feltétlen vagyok szabad, tehát nem is kényszerülök arra, hogy tömegnyomorban meg felárral programozzak, mint azok, akiknek csak a hétvége szabad. Igen, lehet, hogy olykor 12 óra egy munkanap, de cserébe 3-4 napot megyek egy héten és néha vannak 5-6 órás műszakjaim is. Alapból se volt/lenne rossz fizetésem, de a 25 év alattiak kedvezményével még jobb. De ja, baromira irigylem az egyetemistákat, hogy gürizhetnek a Mekiben meg diákszövetkezeteknél, amik lenyúlják a fizetés egy részét meg pár havonta meggebedhetnek a tanulásban, idegösszeroppanás szélére jutnak, főleg azok, akik szorgalmi időszakban mindent leszarnak.

És nem, nem tanulni utáltam, mert abban szinte mindig jó voltam, a jelenlegi munkám is a folyamatos továbbképzésről szól, hanem a lélekölő 5 nap munka, 2 szabad típusú mókuskerék készített ki meg az, hogy az utolsó óra végével sem tehettem le a lantot, otthon ugyanúgy foglalkoznom kellett a leckékkel, míg a munkahelyemen ez a munkaidőre koncentrálódik, a tanfolyamokra pedig kapok fizetést ugyanúgy, maximum hobbiból kell otthon elővennem a tananyagot. Egyetemen voltak lazább napjaim, de mivel ugyanaz volt a séma minden héten, végtelenül monotonnak éltem meg ugyanúgy és persze tanulhattam a szabadidőmben akkor is. Ezerszer proaktívabb vagyok a folyamatos, változó munkarendben, pláne hogy amúgy is bagoly típusnak születtem, soha nem voltam jó a reggeli órákon pl.