Ha egy férfi nagyon vágyakozott valaki utan, szerelmes volt! De nem teljesülhetett be, azt pár év múlva elfelejti vagy nagyon bánja mindig, hogy nem torténhetett meg?

Ha mentálisan ép, akkor túllép rajta és lezárja, később akár el is felejti. Ha nincs minden rendben odafent, akkor továbbra is vágyakozik az elérhetetlen után még évekkel később is.

Normális ember túllép rajta. Főleg ha csak egyoldalú, plátói szerelem volt, ami soha nem volt viszonozva. És még évek sem kellenek hozzá.

Nekem 7 hónap kevés volt hogy teljesen elengedjem életem nagy szerelmét (fél évig voltunk együtt) de már legalább nem akarom kinyírni magam. Jelenleg zen meditációt gyakorlok, és ha csak egy pillanatra nem figyelek oda - a tudatom megint dobálja a "hülye" gondolatokat.., és aztán szenvedek. Ez folyamatos gyakorlást igényel, de rájöttem pont ezért fejlődök. Amúgy én az a fajta vagyok, aki elhatározta hogy többé nem keresem a szerelmet. Ha szembejön velem akkor nyitott leszek.., de önmagam már sem akarok semmit egy másik emberi lénytől (az is csak önzőség).