Egy rendes normalis embersem volt kivancsi en ram egesz eletemben hogyan torodjek ebbe is bele!?

Ez van. Sokan vannak igy.

Vagy változz meg vagy az értékrendedet változtasd meg.

Minnél hamarabb adod fel a küzdelmet a lehetetlenért annál hamarabb találsz megnyugvást.

És? Nekem se jutott még olyan pasi, akit elfogadtam volna. Sőt, még vagyok olyan dög, hogy válogassak is, holott (elvileg) nem tehetem meg, mert hát én is lelki sérült vagyok, nem is kicsit. Emberi kapcsolatokra full alkalmatlan. (Ettől független nincs az a pénz, hogy egy akármilyen férfiembert a közelembe engedjek - ha nekem nem jön be, és nem vagyok képes megkedvelni se, mi értelme az egésznek? Inkább ne vesztegesse rám az idejét, és keressen mást, akit megéri hajszolni.)

Van nekem is mindenféle mentális nyavalyám, kezd rámenni nekem is az egészségemre.

Ettől független legalább helyesen írni tudok, nem picsogok, és próbálok tenni azért, hogy egyedül is tudjam élni az életem, anélkül hogy másoktól függenék.

Ja, és születésemkor a nyakam köré volt tekeredve a köldökzsinór. Én is sajnálom, hogy nem fojtott meg, de ez van. Nem fogom emiatt is sajnáltatni magam.

Sajnálom, de szánalmas vagy.

És mit szeretnél?

Ismerkedni, szexelni, sorstársat, gondozót ?

Irj és szenvedjünk együtt.

Én 36 vagyok igy több tapasztalatom van.