Nektek lett már öngyilkos rokonotok vagy ismerősötök?

A nővéremnek 13 éves korától voltak kísérletei. Eret vágott, próbált ugrani, beszedett dolgokat. Egyszer mikor egy ágyban aludtunk, a nevelő apám szív gyógyszereit vette be és haldokolt. A mentősök a fürdőszobánkban mosták ki a gyomrát. Végül 4 éve halt meg 30évesen, elvileg trombózis miatt, de a naplójában azt írta, bevett valamit megint.

Az anyukám ebbe belehalt fél év alatt. Nem is akart már élni, ezért olyan érzés, mint egy öngyilkosság. Elengedte az egészet, meg sem próbálta..

Az érettségi utáni évben egy osztálytársunk vonat elé vetette magát.

Nekem egy rokonom akasztotta fel magát. Nem volt búcsúlevél, a család meg azt mondta, semmi jelét nem látták, mire készül, hisz a tettét megelőző nap tök jó kedve volt, meg úgy általánosságban elvolt otthon. Csakhogy nem dolgozott, nem voltak barátai se párja már egészen régóta, sehova nem járt el, hanem csak otthon tengődött és játszott a számítógépén 27 évesen. Biztos vagyok benne, hogy depressziós volt. És sajnos nem is kért segítséget.

Én nagyon sajnálom a családdal együtt, el sem tudom képzelni mit érezhetett az édesanyja és az öccse, mikor egy kb. félórás bevásárlás után hazamentek és meglátták őt a szobájában felakasztva.