Mit tegyek ha rájöttem hogy az egész életem egy
hazugság, minden emberi kapcsolatom hazugságokon alapul?
Valaki élt már át ilyet?
Figyelt kérdés
Eddig azt hittem hogy akik szeretnek azok tényleg szeretnek. Most rájöttem hogy mind csak addig amíg az elvárásoknak megfelelek és azt adom amit várnak. Ha kicsit is eltérek ahogy ők akarják akkor rögtön ellenem fordul mindenki. Ha mégis rám erőltetik és nem vagyok boldog akkor is velem van a gond. Ez a család és a közeli barátok. Úgy rángatnak mint valami babát, ha nem adom azt amire nekik van szükségük jön a lelki terror.
A partnerem aki elvileg szeret, nem ad nekem semmit, megvon bizonyos dolgokat ha éppen "rosszul cselekszem" vagy ne adj Isten elmondom neki ha valamivel megbánt. Azt vonja meg ami a leginkább fáj, a figyelmét és az életéből is kizár olyankor.
Itt vagyok közel 30 évesen és undorodom magamtól és az emberektől. Én mindig szerettem őket. Soha nem játszottam.
Érdekes, hogy mennyire életszakaszokra leosztva működnek ezek a dolgok. A pszichológusok szerint a 20-as éveink elejére már elszakadunk a szülői kontrolltól, a 30-as éveinkben pedig a megfelelési kényszereinktől. Ahogyan a 16 feletti korunk is egy "harc" amit meg kell vívni a függetlenségünkért, ugyan úgy küzdeni kell azért, hogy a saját életünket élhessük. Állítólag ez a 40-es éveinkre cseng le és akkora már mindenki megbékél azzal, hogy mi ezt választottuk magunknak. Hogy közben emiatt eltávolodik vagy közelebb kerül valaki az az ő döntésén is múlik. Viszont ezt a folyamatot pont így írták le, összeomlással lezdődik, aztán vázolni kell a viszonyokat, nem egy kellemes helyzet de nem megy máskèpp. A kamszkorhoz is kell jónéhány ajtócsapkodás sajnos... persze boztos van békés út is, de általánosságban nem ez a jellemző. Úgyhogy akármilyen durvának látszik szembekerülni a várható reakciókkal, meg kell lépned a saját érdekedben. Mondjuk nem árt ha előtte magadban is tisztázod pontosan mivel van bajod és úgy elmondani hogy erre közösen keressétek a megoldást, ne csak mások hibáztatása legyen belőle.
2019. márc. 9. 11:42
Hasznos számodra ez a válasz?
13/16 anonim válasza:
En is mostanaban jottem ra erre.. en 23 vagyok. Azt hittem, hogy jo haverok, baratok, de aztan jott a felismeres par honapja. En nem omlottam ossze, nem sirankoztam. Egyszeruen elhataroztam, hogy azokat az embereket akik csak akkor keresnek ha nincs mas azokat jo magasrol lesz@rom. En csak azon gondolkoztam el, hogy úr isten ezeket miert nem vettem eszre elobb, miert nem nyilt fel elobb a szemem??!! Most mar felnyilt ugyhogy le is ut fel is ut😉
2019. márc. 9. 12:34
Hasznos számodra ez a válasz?
14/16 anonim válasza:
Azt javaslom, keress egy jó pszichológust, aki erősíti az önértékelésedet, és segít fejleszteni a személyiségedet. A leírásod olyan, mintha egy tinédzser írta volna. Szerintem a szakember segítene neked megtanulni felnőttebben gondolkodni.
2020. jún. 13. 18:55
Hasznos számodra ez a válasz?
15/16 anonim válasza:
Én is ilyenekkel küzdök 39 évesen. Túl sok jelentősséget tulajdonítottam annak, hogy másoknak megfeleljek (nem lehet), annak is, hogy elnyomjam saját igényeimet, hogy mások az akaratukat érvényesítsék velem szemben... Engem pedig csak akkor kerestek, ha kellett gyorsan a segítségem. Egy kórházi ágyon fekve döbbentem rá, hogy igazából nem vagyok fontos (szinte) senkinek.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza:
válasza: