Mit tegyek ha rájöttem hogy az egész életem egy hazugság, minden emberi kapcsolatom hazugságokon alapul? Valaki élt már át ilyet?
Eddig azt hittem hogy akik szeretnek azok tényleg szeretnek. Most rájöttem hogy mind csak addig amíg az elvárásoknak megfelelek és azt adom amit várnak. Ha kicsit is eltérek ahogy ők akarják akkor rögtön ellenem fordul mindenki. Ha mégis rám erőltetik és nem vagyok boldog akkor is velem van a gond. Ez a család és a közeli barátok. Úgy rángatnak mint valami babát, ha nem adom azt amire nekik van szükségük jön a lelki terror.
A partnerem aki elvileg szeret, nem ad nekem semmit, megvon bizonyos dolgokat ha éppen "rosszul cselekszem" vagy ne adj Isten elmondom neki ha valamivel megbánt. Azt vonja meg ami a leginkább fáj, a figyelmét és az életéből is kizár olyankor.
Itt vagyok közel 30 évesen és undorodom magamtól és az emberektől. Én mindig szerettem őket. Soha nem játszottam.
Mit lehet ilyenkor tenni?
Mindenek előtt mondd el nekik, hogy mi a problémád, ha úgy érzed, hogy kihasználnak, akkor állj ki magadért.
Az emberi kapcsolatok erős berögződéseken alapulnak, és néha sajnos még a rendes emberek is hozzászokhatnak, hogy csak kapnak valakitől, és innentől elvárják, hogy ez fent is maradjon.
Ha minden a legjobban megy, akkor észbe kapnak, ha őszinte vagy velük, és megpróbálnak megválátozni a kedvedért.
Viszont ha ez nem történik meg, akkor szelektálj.
Nem számít, hogy családtagrol, gyerekkori barátról, vagy a párodról van szó, szabadulj meg attól, aki nem bánik veled úgy, ahogy azt megérdemelnéd. Arra tanított meg az élet, hogy az egyedüllét többet ér, mint ilyen embereket a közeledben tartani.
Keress új barátokat, (és esetleg párt) olyanokat, akikkel tiszta lappal kezdhetsz. 30 év meg még marhára nem számít öregnek. Ilyen idős korban simán változtathatsz az életeden és a kapcsolataidon.
De a lényeg az, hogy ne hagyd, hogy lábtörlőként kezeljenek csak azért, mert félsz, hogy elhagynak, ha nem engedelmeskedsz.
Viselkedj úgy ahogy neked természetes. Mindenkinek senki sem tud megfelelni. Akár hogy viselkedünk, valaki talál benne kivetni valót. Akkor alakul ki a fent leírt helyzet, ha megjátszod magad. Ezáltal elítéled saját magad. Mások nem tudják, hogy ki vagy valójában. Ezáltal mindenki becsapva érzi magát, mert nem úgy viselkedsz ahogy arra számítanának.
Vállald fel önmagad és akinek nem tetszik neked is jó, ha elmegy. Hogy helyet kapjon melletted, akinek meg bejössz.
Na ha már eljutottál a feliserésig az jó.
Nem mondanék senkinek semmit hanem szelektalnék.
Tehát a párod mehetne a levesbe mert egy életed van, es kell az esély egy normális férfinek is.
A többiekről annyit, hogy meghuznám a vonalat, nem engedném be az életembe,
Nem venném fel a telot mindig.
Itt kezdődik.
Aután szépen lassan átfordul a dolog neked pozitiv irányba.
Ne hagyd magad. Nem tudsz mindig segíteni, nem érsz rá.
Foglalkozz többet magaddal.
Nekem is az a véleményem, amit előttem leírtak. Szelektálni kell, olyan embereket keresni, akik elfogadnak olyannak, amilyen vagy, nem akarnak megváltoztatni, őszintén meg lehet beszélni mindent velük.
Ha pároddal nem lehet őszintén megbeszélni ezt, akkor lehet jobban járnál, ha keresnél egy új párt, aki nem durcizik, hanem őszintén meg lehet beszélni vele mindent.
Gondolj arra is, hogy ha új emberekkel találkozol, bármilyen lehetsz, hiszen ők még nem ismernek régről, tehát ők akkor látnak először.
Köszönöm a válaszokat.
De éppen ezaz hogy én eddig nem annyira kerültem olyan helyzetbe ahol úgy istenigazából ellent kellett volna mondanom. Most hogy függetlenednék, kezdeném a saját életemet élni, kezdtem volna, mert sajnos az is megbukott a vizsgán... Mindenki maga mellé akar 100ban,hogy asszisztáljak az ő életükhöz. Nem tesz boldoggá, nem megy, és egy rossz barátnak és családtagnak érzem magam.
Ráadásul a realitás érzésem is bizonytalan, mert az egész úgy van tálalva hogy ők csak velem szeretnének lenni és hiányzom nekik.
Köszönöm a válaszokat. A gyakorlatba ültetéssel még lesz bajom.
Nekem is 40 évesen jött a felismerés.
És én is összeomlottam.
Én általános iskolában jöttem erre rá. Folyamatosan terrorizáltak engem az osztálytarsaim és csak egyetlen egy barátom volt. Egyik nap ez a "barát" tök random azért hogy bevágódjon a többieknél elkezdett megverni engem mindenki.
Azóta nagyon óvatos vagyok emberekkel való kapcsolatban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!