Miért nem érdekelnek a pasik? Nem is volt még párkapcsolatom, de nem is érdekelnek?

Oldd fel légy szíves az ellentmondást a saját leírásodban:

"sose volt párom/barátom, nem is különösen érdekel, szeretek magam lenni"/" tehernek érezném a kapcsolatot"

vs

"nyilván családot meg majd szeretnék"

Olyan társak közt kell keresgélned akik nem terhet jelentenek hanem jelentős pluszt jelentenek az életedben. Például ha saját cége van, ami annyi jövedelmet termel hogy otthon háztartásbeli lehetsz és azt csinálhatsz amihez kedved van.

Mert abban mi a plusz ha most alkalmazott vagy, majd megházasodva folytatod ugyanazt? Ez a legkönnyebb, csak semmi értelme.

#2

Fiatal lányoknál gyakran jön elő az érzés, hogy mindenképpen szeretnének majd családot alapítani. Hogy ez ösztönös, a társadalom által belénkdiktált vagy egyszerűen csak a saját gyerekkorunkat boldogan éltük meg egy családban és ezért ezt a mintát szeretnénk követni, nem tudhatjuk biztosan. Az biztos, hogy sok lányban előbb tör elő ez a "családot szeretnék majd alapítani" érzés, mint hogy szellemileg és lelkileg készen állnának rá. Szóval ennek eredményeképp itt van ez a hülye érzés: "Nem akarok későn szülni, de idő kell ahhoz, hogy megfelelő partnert találjak. El kellene kezdenem huszonévesen párt keresni, különben kicsúszok az időből." De közben meg 21 évesen még szeretne magával foglalkozni, nem pedig mindig másokhoz alkalmazkodni, ahogy ez az együttélésnél szokott lenni.

Ez egy irritáló, folyamatos paradoxon a nők fejében. Teljesen normális probléma, ami idővel majd megoldódik: vagy az önálló életet választja és lemond a családról, vagy elkezd lemondani a rengeteg énidőről, amivel jelenleg rendelkezik és családot alapít.

"akkor is találok kibújót, mert tehernek érezném a kapcsolatot."

Miért éreznéd tehernek ?

Van ennek valami oka ?

Miért félsz egy kapcsolattól ?

#5: Igen, ez tök normális, ha változik az álláspontja valakinek, de az szerintem nem, hogy két egymást ütő dolgot akar...

#7: Biztos egy munkanélküli folyton siránkozó sikerkovács lesz a kérdező álma...

#2