Mennyire viselne meg az a tudat, hogy értéktelen ember vagy, illetve semmi értelme az életednek?

Mivel találtam értelmet és célt az életemben ezért nem gondolom, hogy értéktelen lennék, bár gyakran éreztem ezt az érzést még néhány évvel ezelőttig.

Az álszent dogmákkal ellentétben én őszintén gondolom hogy nem mindenki egyformán értékes. Ez viszot nem jelenti azt, hogy valaki, aki értéktelen sosem válhat értékessé. A szememben legértéktelenebb emberek a nagyon nagyon, már-már irritálóan buta és tudatlan emberek. Olyanok, akik semmilyen társadalmilag hasznos munkára nem képesek, csupán haszonélvezői a szociális ellátó rendszernek és saját megalkuvó tudatlanáguk okán nem is hajlandóak változtatni a helyzetükön.

Ugyanakkor, ha megfelelően irányított és elegendő mennyiségű motivációt kapnak még belőlük is válhat hasznos ember. Erre léteznek morálisan elfogadható és barbár módszerek is, minkettőre láttunk példákat a történelmünkben. Mivel ezeknek az embereknek is lehetnek és lesznek is leszármazottai, így szerintem jobb a morálisan elfogadható utat választani a motivációra, ezzel csökkentve annak esélyét, hogy a gyerekeik is ugyanarra a sorsra jussanak (vagy még rosszabbra).

Ha haszontalannak érzed magadat, azt javasolnám hogy tanulj, képezd magad, találd meg azokat a dolgokat az életedben amiket szívesen csinálsz és profitálhatszt belőlük (akár érzelmileg, akár anyagilag). Ami fontos, hogy ezek lehetőleg olyan dolgok legyenek amik nem károsítanak másokat és nem okoznak szenvedést senkinek.