Introvertáltként milyen szakmát tanuljak ki?

Rengeteg mindent lehet csinálni, de elöször is azt kellene eldöntened, MI AZ, ami TÉGED érdekel. Hiába írom, hogy nekem a kertészkedés lenne optimális, ha te nem szereted ezt a fajta munkát. Szóval elöször az találd ki, mi érdekel.

A másik, hogy a kérdésed alapján NEM introvertált vagy, hanem gátlásos, és ez két tlejesen különbözö dolog. Ezzel keress fel egy pszichológust, aki segít az önértékelésedet helyretenni.

Egyébként azt sem értem, ha visszahúzódó természetü vagy, akkor miért olyan szakmákat tanultál, aminél alapvetöen sok emberrel kell fogllalkozni, kapcsolatba lépni. Ez is arra mutat, hogy az önsimerettel vannak komoly hiányosságaid.

Magyarul, magadat kellene elöször megismerni és rendbetenni, utána tudsz valamit lépni.

Nézd át az OKJ szakmai listát pl. hogy mi érdekelne.

Grafikus, keramikus szakma jó lenne pl. (nem tudom ezeket mennyire szereted)

Én sem szóról szóra lemásolható példát tudok mondani, például mert ráadásul férfi is vagyok. De azért leírom, hátha más is tanul belőle. Nekem igaz hogy a hobbim is az elektronika, még mérnöki végzettségem is van hozzá, mégsem foglalkozom például az általam kifejlesztett termék gyártásával. Pedig városiként ez egész jó volt, egy pici gyárosnak lenni otthon. De kevésbé hobbim a mezőgazdaság, sőt tán nem is hobbim, mégis újra azt akarom csinálni, ahogy egykor a szülői gazdaságban. Mert sokkal jobban kivonulhatok a társadalomból a szomszédmentes és üres szülői házba. És nem parancsol, nem cseszeget senki, nem élősködik rajtam senki, de még csúnyán sem nézhet senki, mert ha netán jár is arra ember, annak van saját dolga is. Például a méhek nem baj ha szúrnak, mert az a természet teremtménye, míg a társadalomban az nem természetes jelenség ha olyanokból lettek urak akiknek nem ott lenne a helyük. Ha netán pisztrángot tenyésztek saját célra, akkor sem várható az hogy a halak fölém kerekednek és azt mondják hogy mától ők vannak a ranglétrán felettem, én meg legyek a szolgájuk míg meg nem esznek. Míg a társadalom tagjaként nap mint nap lehetne szembesülni ezzel.

Úgyhogy amíg az van a társadalomban hogy egyik ember a másik lenyomásával, a másik kárára akar feljebb kerülni, addig számomra a társadalom tagjának lenni felejtős.

Persze megjegyzem hogy Nyugat-Európai csavargásaim során ott meg mindenhol otthon éreztem magam. Mert ott nem gazemberek uralma tapasztalható, legalábbis nem ennyire mint a keleti blokkban.

Ezermillió lehetőség van.

Varrj.