Ha az emberek megtudják játszani a kedvességet, akkor miért nem tudnak valóban galamblelkűnek lenni?

Mert más a megjátszott felszíni kedvesség és a belülről fakadó valódi szelídség.

Nyilvan aki elott megvan jatszva a kedvesseg azzal csak nem akarnak bunkok lenni, pl. Te se vagy kedves szerintem olyan emberekkel akiket nem szeretsz, vagyis kedves vagy mert megjatszod! Akit meg szeretsz azzal nyilvan galamblelku vagy es szerintem ez altalanossagban mindenkinel igy van.

Ha ez így működne, akkor nem létezne a megjátszás fogalma.

Mert az érzést magát nem lehet megjátszani. Másoknak megjátszhatod, hogy nem cseszett fel, de magadnak nem.

Mert valaki mindig belerondít, mert azt tartja "jónak", érdekének.