Ezzen lehet változtatni? Valakinek hasonló problémája? Hogy tudnék valakihez kötődni?

Sok ideig elme rongyatnak gondoltam/gondolom magam.Egyszerüen nem tudok kötődni még az életemhez sem kötődök.Mindenkit megértek csak magamat nem...Most hogy 8-ba járok sok olyan kérdést tettek fel amire nem akarok/tudok válaszolni.Főleg hogy nem találtam még értelmet az életemnek.Főleg hogy nagyon gyerekes az egész sztorim.

Minden akkor kezdődött mikor már óvodába jártam.Mindig kiközösítettek,de ez nem zavart az egyetlen barátom az a bátyám volt(mikor kisebb voltam mindig vigyázott rám és sok mindent tanított)és a szomszéd kutyája.Mikor óvodába voltam egyetemre ment egy jó messzibe és nem is nagyon láttam.(Gondolhatják egy egyetemista még ha vissza is jön nem a húgával lessz.)És így marad a szomszéd kutyája(akinek amúgy Katty a neve) Borzasztóan kötődtem hozzá szerencsém volt hogy a szomszéd aranyosnak tartotta hogy ennyire kedvelem a kutyáját.Ezzel párhuzamosan az is ment hogy a szüleim utáltak/utálnak mivel nagyon utáltam a zöldségeket és mindent amibe nem volt tej.A nevelő apukám miatt volt ez mivel allergiás a tejre.Így senki se ehetett semmi tejeset.

(Az eredeti apukámnak pedig tüdő rákja volt.)

Így hogy konkrétan a szomszéd kutyája kedvelt csak.

Aztán a szomszédomnak elkelett költözni.Felajánlotta hogy nekünk adja a kutyáját mivel külföldre költözik.Persze anyukám egyből ellenezte.Mivel sokat enne.(Olyan helyzetbe voltunk hogy simán eltarttotuk volna)

Ekkor volt az óvodába az utolsó évem nagyon vége.Ami nyári szünetet jelentett.Mivel a szüleim dolgoztak egyedül voltam otthon a nővéremmel és a másik bátyámmal akik szintén utáltak.Az egész nyári szünetet bőgve töltöttem.Nem segített hogy piszkáltak mellé.Nos az első és a második évfolyamot is utáltam.Az óvodában levegőnek néztek itt egy folytában piszkáltak.Meg is vertek néha(a lány osztálytársaim kerültek hogy a fiúk nehogy őket is piszkálják)Mindig szóltam a tanárnak kettő megjegyzésük volt vagy "csak tetszel neki és így fejezi ki" vagy "nem illik árulkodnak" és miután a körülöttem lévőknek utcán leesett hogy úgy nézzek ki mint egy elmerongyat oda kezdet pár ember jönni.(Az iskola 2-3 utcára volt így egyedül jártam általában.) Általában csak sírva futottam el.Aztán valamelyik anyuka mindig látott és egyszer hazáig követett és szólt a szüleimnek hogy ez nem normális hogy így jövök ki minden nap.Azt mondta feljelenti a gyámhatóságon őket.Így mentem át a másik iskolámba amibe most is vagyok.Az első napon nagyon meglepődtem senki se piszkált és mindenki kedves volt velem.(Ez harmadik évfolyam elején volt)ha úgy vesszük itt a happy end,de mégse

Alsóban nagyon jól rejtettem az elme rogyantságomat.

Utána felsőben pont azt a termet kaptuk ami pontosan úgy nézett ki mint az előző osztálytermem.Pont úgyanazt a helyett is kaptam.Annyira eszembe jutottak a régi élményeim hogy majd hogy nem minden egyes matek órán elkezdtem bőgni.Ezek után mindent elmondtam a matek tanárom nak.

Utána ő szólt az osztályfőnökömnek ő meg anyukámnak.

Azt mondták neki hogy legalább 1x el kell vinnie egy pszichológushoz.Miután beszéltem a pszichológussal azt mondta valószínűleg depressziós vagyok és antiszociális.Anyum azt mondta rendben és utána nem mentünk többször.Otthon leszidott hogy minek van feltünés viszketegségem.

És azóta csak hamissan mosolygok az emberekre.

Viszont meglepően sokan kedvelnek.Egyedül földrajz és a nyelvtan nem megy így a legtöbb tanár azt ajánlja hogy menjek az övére mivel szerinte abba vagyok a legjobb.Igazából szakgimnáziumba akartam menni szakácsnak.(Milyen ironikus)Mindenki lehordott mindennek már úgyhogy...Anyukám elvárja hogy valami jó munkám legyen majd.,(mivel volt iq felmérés és 147 lett)Főleg tőlem várja el hogy jó tanuló legyek.Most pedig nagyban gondolkodom hogy mit ér az életem.Valami nagyon szomorúra eszméltem rá egyedül ahhoz a kutyához kötődtem igazán.

Gratulálok annak aki mind ezt el olvasta