Az önbizalom azt jelenti, hogy lepereg rólad minden kritika? Ti is így gondoljátok?

Magabiztos emberként is figyelembe vehetem a kritikákat, de épp azt jelenti, hogy nem tör le, nem fogok kétségbeesni, vagy lehangolódni amiatt, hogy kritizálnak.

Na meg azt jelentheti, hogy jobban tudsz szelektálni a kritikák közt, nem akadsz fenn mindenféle ember szaván, pl. ki tudod szūrni, hogy melyik rossz indulatú, gonosz kritika és melyik megalapozott segítõ szándékú építõ kritika.

Az önbizalom az én olvasatomban azt jeleni, hogy az illető bízik és biztos a saját értékrendje realitásában, ki tud állni magáért és a nézeteiért és felelősséget is tud vállalni értük.

A kritika egy kényes téma. Ugyanis a nyugati kultúrkörön sajnos az emberek 99,99%-a rosszul van tájékoztatva a kritikát illetően. Ugyanis a kéretlen kritika az nem jó, alapvetően kb ugyanannyira modortalan és bunkó dolog, mint hangosan fingani vagy büfögni társaságban. Ugyanaz a faktor. Különösen, ha még jó lekezelő stílusban is teszik. És ebben félretájékozott az emberek túlnyomó többsége, mert a maró gúnyt, a verbális bántalmazást és lekezelést, leoltást összekeverik az ún "építő kritikával", ami általában valóban egy fejlesztő jellegű, egy másik nézőpont szerint adott, jóhiszemű információ.

Tény, hogy akinek jó, stabil az önértékelése, ÖNBIZALMA, az szellemileg van annyira autonóm és realista, hogy meg tudja különböztetni az építő jó szándékot a másik fél frusztrációinak kiprojektálásától. Következésképpen, ha én:

-stabil és kellő önbizalmú egyed vagyok és megyek az utcán, beszól valaki, hogy ronda kövér kopasz, akkor nem fogom magamra venni, nem kezdem magamat a kirakatüvegekben szemlélni, hanem felismerem, hogy aki nincs rendben magával, csak az bánt másokat és nem bántódom meg. Esetleg a szemészem telefonszámát megadom neki, de nem függök mások véleményétől, így nem tud meghatni és nem tud megbántani se senki. Semmivel.

-ám ha nem vagyok stabil és kapok egy ilyen "kritikát"? Ha nő vagyok, elkap a sírógörcs, ha pasi akkor is rohadtul érzem magam, elkezdek "magambaszállni" (ahogy a passzívagresszorok mondják: "szállj magadba" "gondolkozz el") hogy milyen csúnya lehetek, hogy ezt így észrevették.

Tehát az önbizalom nem azt jelenti, hogy lepereg a kritika, de ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a számunkra hasznos fejlesztő infót a projektív bunkóságtól, ahhoz azért nem árt. De az önbizalomnál talán a helyes, tisztánlátás még fontosabb.

manapság sokan ezt gondolják, de ez valójában egy beteges, torz gondolkodás.

a normális ember meghallja a kritikákat és tudja kezelni, értékelni magában, és aszerint fejleszteni magát, ha szükséges.

Nem akarsz másnak, csak a saját elveidnek megfelelni. Ezek változnak a személyiségfejlődéssel, az értelmes kritikára való alakulásoddal.

Nem koncentrálsz arra, amit nem tudsz megváltoztatni (pl. arcszerkezet), hanem arra koncentrálsz, amit fejleszteni tudsz. Műveltség, stílus, egészséges, sportos élet.

Konfliktusaidat nem elsunnyogod, hanem egyenes gerinccel megoldod.

Szerintem nem. Az önbizalom számomra azt jelenti, hogy határozott vagyok de egy feszes kereten belül dinamikusan tudok változni. Ha lepereg rólad minden kritika akkor az egyfajta túlzó önhittség. Az ilyen emberek egy jelentős része ahogyan látttam, nagyon nagyokat bukott az életében.

Klasszikus esete ennek egy közeli haverom. Még 12. osztályban elkezdett egy vállalkozást, nagyon tehetséges azon területen viszont Fortuna is a kegyeibe fogadta. Érettségi után kihagyott egy évet és nem figyelt se a szülei, se a mi szavunkra, hogy ne vegyen fel hitelt az új ötletéhez mert nem fog ekkora sikert aratni mint a mostani. Nem figyelt ő senkire csak arra pénzre amit elképzelt, hogy keresni fog. Változott több rávonatkozó jogszabály is, nem ment az új biznisz. Ezért ma 5 évvel később 4 millió FT tartozással éldegél.