Tényleg embertelen lennék, mert nem nevelném fel a fogyatékos gyerekemet (ha születne) és mert jó ötletnek tartom az eutanáziát?

Az én nézetem: nem kell se kinyírni, se felnevelni.

-Így nincs felelősség

-Így nincs esetleges bűntudat

Ha terhes lennék és kiderülne hogy fogyatékkal születne akkor nem gondolkodnék, elvetetném. Szerintem ez nem embertelen, az ellenkezője lenne az.

Az eutanázia már egy nehezebb kérdés. Alapvetően én is jó ötletnek tartanám, hiszen nagyon sok szenvedést meg lehetne előzni általa. Viszont nem lenne olyan egyszerű kivitelezni.

Manapság terhességnél már elég jól ki lehet szűrni, ha a gyereknek van valami fogyatékossága, szóval úgy gondolom, hogy nem kell megvárni, hogy megszülessen. Ha viszont a szülők úgy vannak vele, hogy megtartják, mert mégis az ő gyerekük, és majd gondját viselik jóban rosszban, akkor igenis egy életen át gondozzák, és ne passzolják le az első nehézségeknél.

Az eutanáziával is egyet értek, van egy pont, ahonnan már pusztán szenvedés az élet.

Nézzük fordítva: megszülni, ezáltal "életre ítélni" egy önellátásra képtelen gyereket vagy feleslegesen szenvedtetni egy beteget akin már amúgy sem lehet segíteni, az emberséges?

Szerintem nem. Én egyetértek azzal ha valaki nem akarja az életét feláldozni egy életképtelen gyerek gondozására és azzal is aki inkább méltósággal elaludna ahelyett hogy fájdalmak közepette, szenvedve haljon meg.

Speciális pedagógus vagyok.

Sok szépet írnak az előzők, de elmondok valamit, amit nagyon sokan nem tudnak.

A fogyatékos újszülöttek nagy százaléka gondozott, eseménytelen terhességből születik.

Értsd: anyuka jól táplálkozik, nem veri a férje, a genetikai vizsgálatok nem mutatnak ki semmit, és nem lesz a gyermek koraszülött.

DE!

A szülés sajnos kalandos dolog, nagyon sok gyermek születéskor stroke-ot kap, oxigénhiányos állapotba kerül, stb.

AKKOR már nincs lehetőség abortuszra, hiszem épp most született mg.

Régen az ilyen gyermekek egyszerűen meghaltak, de ma már nem csak az inkubátorok, de a gyógyszerek is fejlettebbek.

A szülők tipikus reakciója ilyenkor pedig az, hogy nem fogják fel milyen súlyos a helyzet, és az orvosok sem tudnak ilyen pici babánál biztosat mondani, mivel egy csecsemőből még nagyon-nagyon sokat ki lehet hozni, és felgyógyulhatnak sok mindenből maradéktalanul, de az is lehet saláta lesz.

Mit tesznek?

Hazaviszik, és mivel újszülött, nem tűnik fel nekik, hogy csak eszik meg alszik, mert a rendes újszülött is azt teszi.

Aztán telik-múlik az idő, és látják, hogy más gyereke már jár meg beszél, az övég pedig fasorban sincs.

Sajnos ez a leggyakoribb.

Ilyenkor a család valóban sérül, sokszor széthullik a család...