Létezik akaratlagos elengedés?

Úgy gondolom, hogy kicsit ez is, az is. Le lehet meccselni érvekkel az elengedést, hogy miért nem érdemes rágódni (de ehez bizonyos intelligencia kell), azonban erre idő is szükséges. Asszem ennek is olyan fáziasai vannak, mint a gyásznak. Ha képtelen valaki túllendülni egy szinten, akkor önpusztító lesz. De ha sikerül, akkor lenyugszik annyira, hogy racionálisan gondolkodjon és felgyorsítsa a folyamatot. Nem veletlenül beszéltetnek a pszichológusok. Rávezet a megoldásokra, túljuttat a fokozatokon.

A racionalitás és a lélek nem tud egymás ellen harcolni, csak együtt tudnak dolgozni.

Szerintem létezik.

[link]

Ami nem szolgál téged, engedd el. Ilyen egyszerű.

Szerintem csak akaratlagos elengedés létezik.

Talán a vizualizációval van a baj... Arra gondolok, hogy fizikai értelemben az elengedés valóban egy pillanat-ahogy te is mondtad a villanykapcsoló példáját. Mentális értelemben viszont az elengedés egy hosszú folyamat. Szóval szerintem csak maga a kifejezés becsapós, nem hinném, hogy bárki is komolyan gondolhatja, hogy egy komoly negatív érzelmi behatást csak úgy lazán félre lehet söpörni. Hogy akkor "Most eldöntöm, hogy így van, és akkor mostantól így lesz". Aki mégis ezt vallja, az vagy hazudik, vagy még egy áramszünetnél nagyobb trauma nem érte életében.

Nagyon fontos, hogy megéld a veszteségedet. Az elfojtás lényegében abból áll, hogy nem akarod átélni a szenvedést, amit a helyzet okozott. Pedig, bár ez hülyén fog hangzani, de ha valami szenvedést okoz, akkor attól szenvedni KELL. Egy ideig. Szenvedni mindenképp fogsz, akkor is, ha nem mutatod, csak úgy sokkal tovább fog tartani és a következményei is súlyosabbak lesznek. Sokkal.

Megélni a szenvedést nem azt jelenti, hogy átmegyünk emo-ba és feketében kezdünk járni, mint ahogy szerintem sokan asszociálnának erre... Annyit jelent, hogy elfogadjuk a helyzetet (ha már megváltoztatni nem tudjuk), elfogadjuk, hogy innentől kezdve más lesz az élet és kiadjuk magunkból a feszültséget. Nekem az ordítás sokat segített, szerencsére olyan helyen dolgozom, ahol ez nem zavaró, de ha neked jobban tetszik a fahasogatás vagy a medicinlabda-földhözvagdosás, csináld azt. Vagy ami eszedbe jut. A piát speciel nem javaslom.

Ha már ennek nem érzed szükségét, akkor egyrészt nyugodtan csinálhatod tovább, mert a kisebb feszültséget okozó élethelyzetekre is alkalmazható ez a módszer, és azon kívül, hogy gyakorolsz az újabb súlyosabb traumáig, a sok kicsi előbb-utóbb összeadódik. Másrészt elkezdheted kiépíteni az új rendszert, amiben az a körülmény már nincs benne. Ez nagyon fontos, ha a régi rendszerben akarsz maradni, soha nem szabadulsz a sérelmedtől.

Ez természetesen idő. Mint ahogy minden nagy változás időbe telik. Legalábbis a pozitív változás. Gondolj egy házra: akár évekig is eltarthat, mire felépül, de ha kellőképpen kibélelik tnt-vel, pillanatok alatt összedől. Az emberi lélekkel is ugyanígy van. Ezért kell vele rendszeresen foglalkozni. Külső behatás amúgy is folyamatosan ér minket, jó is meg rossz is, ha akarjuk, ha nem. Persze a rosszat valamiért könnyebb észrevenni... Evvan. Gyakorolni kell az "önmenedzselést", anélkül az sem megy.

Első vagyok.

"amikor rádtör valami érzelem, azzal mit csinálsz?"

Megvárom, hogy elmúljon. Ha csak random rám tör, akkor úgy fog elmúlni, ahogy jött.