Ti össze szoktátok hasonlítani a saját életeteket a kortársaitokéval, hozzájuk képest mit értetek el az életben?

Nem szoktam, mert nem érdekel hogy ki meddig jutott.

Soha nem hasonlítgatom magam másokhoz.

Régebben volt hogy irigykedtem azokra a kortársaimra akiket eltartottak a szüleik és nem kellett pl. dolgozniuk tanulás mellett. De hamar rájöttem, hogy ettől nekem még nem lesz jobb. Tudatosan leneveltem magam róla. Sok éve már egyáltalán nem érdekel, hogy ki alá mit raktak. Ha meg valaki úgy ért el dolgokat hogy dolgozott érte, azt meg sosem irigyeltem.

28 éves vagyok, a legtöbb kortársam házasodik és gyereket csinál éppen, na ezek pont olyan dolgok amik nem érdekelnek és nem érzem magam lemaradva miattuk. Nekik ez kell, csinálják.

De most őszintén. Szerinted ki írja ki a facebookra, hogy a párja csalja a gyereke tojik rá a munkája meg trágya?

Facebookon mindenki kirakat életet él aminek a fele sem igaz.

Ettől függetlenül nem nézem, hogy ki "mire vitte". Mert egyrészt nem érdekel, másrészt nem gondolom, hogy bármi módon össze lehet hasonlítani két embert ilyen módon. Mindenkinek más a fontos. Akkor mi az összehasonlítási alap? A vagyon, a karrier? A gyerekek száma? A külföldi nyaralásokon készült fotók száma?

Teljesen felesleges ilyen dolgokon jojózni. Élj úgy, hogy amikor a tükörbe nézel akkor legyél elégedett azzal az élettel amit látsz. Ha ez megvan akkor kit érdekel más hogy él?

Komolyan nem érdekel titeket, hogy más mire vitte, vagy csak ide írjátok ezt?

Egyrészt hihetetlen, másrészt szerintem ugyanolyan káros, mint a másik véglet.

Másokkal összehasonlítani magunkat egy mankó és olyasmi, mint a tükörbe nézés.

Részben több dolgom van amúgy, mert mondjuk úgy gazdag örökségem volt, de ez aztán végképp nem az én érdemem.

Ami az én érdemem lehetne: felesleges képzések garmada, fogyó pénz, szingliség 26 évesen, egyre rosszabb mentális állapot, irodai excelezős biorobot munka (adatmásolgatás, adatmazsolázás), nulla szabadidő, kevés alvás, szinte 0 szociális élet és fogalmam sincs, mit csinálok rosszul, mit jól, új életet kellene kezdeni, de mit kellene eldobni és mit megtartani?

Amúgy nemcsak a Facebookról lehet tudni, mit ért el a korosztályunk. Az tényleg egy görbe tükör.

Az 5 éves érettségi találkozó volt fura.

Mindenki karriert építget, menő végzettségekkel (nem feltétlen egyetem, nem ettől menő ugye), menő munkahelyek. Én stréber voltam és a tanárok néztek nagyokat, hogy adatokat másolgatok, nem unom halálra?

Ne legyen amúgy senki se stréber. Nem éri meg.

nem szoktam, van akinél sokkal többet elértem, van akinél kevesebbet bizonyos téren, de ez az én életem, az az övék

ha akarok valamit, akkor teszek érte és nem azon siránkozok, hogy másnak összejött

Foglalkoztat a kérdés. Hozzáteszem azért, mert hátrányos helyzetből indultam el az életalakítás mezsgyéjén.

Szegény családból származtam sajnos, ráadásul nagyon átlag alatti általános iskolából kerültem be egy sznob gimnáziumba, ennek eredménye, hogy az alaptudásom nem volt kielégítő, a legrosszabb környékről származtam (gettó), így a beszédem is más volt, a gondolkodásmódom meg túl ambiciózus és elvont, tele kisebbségi komplexussal. Nehezen illeszkedtem be, évekbe telt.

Aztán az sem segített, hogy sokat buktam a fentebb felsoroltak miatt. Tanulni nem tudtam, mert sajnos nem volt rá jó hátterem: se saját szoba, se normális tér hozzá (ahhoz meg túl éretlen voltam, hogy könyvtárba járjak). 18 éves koromban döntöttem úgy, hogy megváltoztatok mindent az életemben, és sikeresen.

Sikeres lettem.

A kérdésedre a válasz, igen.

Mert sikerélménnyel tölt el az, hogy többre vittem, mint a gazdag és sikeres családok gyermekei, annak ellenére, hogy milyen hátrányos helyzetből indultam: se kapcsolatok, se pénz, se a biztonságos otthon melege.