Tényleg mártír kisasszony vagyok?

Felajánlottak nekem egy 8 órás munkát, amit visszautasítottam és megkérdeztem, lehet-e 12 órázni csak nappal, mert azt jobban össze tudjuk hangolni párom munkavégzése miatt meg őszintén nem akartam hétfőtől péntekig 5-kor kelni és 5-kor hazaérni, mert 2,5 órát lennék a 2 éves gyerekemmel, aki még szerintem igen is pici és így is örülök, hogy nem kell bölcsibe íratni, hanem én, az apja és a nagymamám leszünk vele. Elmondtam barátnőmnek, hogy variáltam, berágott, mártír kisasszonynak nevezett, merthogy ő is felnőtt pedig az anyukája ugyanígy járt dolgozni és ennyi kritérium mellett milyen munkát akarok meg miért jobb a 12? Talán azért, mert 2 naponta otthon vagyok és nem kell arra várni, hogy péntek legyen, ha kiveszek szabit 1 hetet otthon vagyok és párom is tud maszekolni járni? Igen, nálunk olyan a buszközlekedés, hogy csak a 12 óra jó de amúgy is nem dönthetem el felnőtt létemre, mit akarok?

Mi az, hogy ő lefikáz engem meg, hogy nyavalygok? Egyáltalán miért nyavalygás az, hogy olyan munkát választok, ami nekem jó és még a fizetés is több, mint délelőttösbe?

Miért baj az, hogy azt is nézem, hogy 2 napot az apjával is van a gyerek, 2 napot meg velem nem azt, hogy dejó dolgozok és 2.5 órát látom a gyereket össz-vissz?

Nem értem, miért baj ez, mikor nekem így jó, nem úgy, hogy hétfőtől péntekig.

Előző munkahelyemen is így dolgoztam, tökéletesen megfelelt.

Erre jön azzal, hogy mártír kisasszony vagyok, mert szeretném látni is a gyerekemet nem csak 2.5 órát naponta és hétvégén.

Meg, hogy örüljek, hogy van munka. De, ha lehet, miért ne beszéltem volna meg velük?

Letiltott azért, mert a saját érdekeimet nézem, hogy mennyit látom átlag/hét a gyerekem.