Miért érdemes élni, ha minden csak ugyanolyan dolog/történés mint akármi más?

Az jutott eszembe hogy igazából semminek nincs kitüntetett szerepe, csak mi adunk kitüntetett szerepet neki és ezáltal valami érzelmet/gondolatot/reakciót vált ki belőlünk, és úgy jutunk valahova de igazából ott lehetnénk e nélkül is. Ami azt jelenti hogy az életünket a reakcióink és a következményei teszi izgalmassá.És hogy az emberek úgy érzik hogy muszáj ilyen reakciós állapotban lenniük hogy érezzenek dolgokat és èrtelmesnek gondolják az életet. De szerintem ez önbecsapás. Lehet hogy úgy érzed életed végére hogy fejlődtél, de valójában csak azt érzed/reagálod hogy fejlődtél. A saját szemszögedből nézve. De globálisan nézve semmi értelme nincs, akkor se ha tovább élsz a halál után. Itt ugyanúgy megy minden tovább. Te meg vagy halott vagy, vagy máshol szálldogál a lelked, ami a földi életre nézve irreleváns. Szóval ha már úgyis van egy életünk, amit leélünk (ki meddig) akkor a legtöbb ember belevonódik valamibe hogy értelmesnek érezze, de közömbösen végigcsinálva is senki nem jut sehova végeredményben. Szerintem egyik variációnak sincs értelme.

Ha valaki végigolvasta, mit gondol erről?