Gyermekkorban miért örülünk jobban a karácsonyi ajándékoknak?

Mert gyerekként az egész karácsony más. Csak a felszínt látod, minden mézeskalács és fenyő illatú, a karácsonyfa csillogvillog, a jézuska mindjárt jön, jönnek látogatóba az unokatesók, kíváncsian várod mit fogsz kapni.

Felnőttként te vagy a jézuska, a sütit neked kell sütni, a plázákat neked kell járni, az unokatesó neveletlen kölykét neked kell elviselni.

Ne meg talán a legnagyobb különbség: felnőttként van kereseted, ha kell valami elmész és megveszed. Ha valamire nincs pénzed és ajándék előre tudod, hogy igen anyádék és anyósék közösen megveszik az új gáztűzhelyet neked.

Nem marad valódi meglepetés.

Gyerekként a karácsony rólad szól. Fa díszítés, pihenés, ajándékok. Régen ritkán kaptam valamit, így még inkább kiemelt volt a karácsony.

Felnőttként a karácsony csak szívás. Nem tudják mit vegyenek nekem, én sem tudom mit vegyek a családnak. Nem is ismerjük egymást. Mégis ott a kényszer, hogy ne menjek üres kézzel.

Az ajándéknak sincs már értéke, mert ami kell azt megveszem magamnak amikor kell, felesleges kacatokat meg nem szeretem. Régen míg nem volt saját pénz addig csak ajándék maradt, ma már nem kell várnom 1 évet semmire.

Mondjuk én az egész karácsonyt nyűgként élem meg. Mindenki stresszes, depressziós azt hajtogatják hogy ilyen szar évük még nem volt. Én meg eddig egészen jól éreztem magam, de szinte kútba rántanak magukkal. A rokonokkal is évente egyszer találkozom, idegenek számomra. Meg az egész elszórt 4-5 napot el tudnám tölteni sokkal hasznosabban is. Már ott tartok hogy inkább mennék dolgozni, csak ne érezzem magam úgy mintha halotti toron ülnék.

Alig várom hogy vége legyen és húzhassak "haza"az albérletembe.