Mi lesz ennek igy a vége?

Szia! Annyi lenne az ötletem, hogy amit látsz valami olyan dolgot ami cuki vagy örömet kelt benned akkor próbálj mosolyogni :D

Vagy keress rá YouTubeon arra, hogy ""Terjed a nevetés"" és nézd meg a videót :D

Én is hasonló helyzetben vagyok, szintúgy pozitív mentalitással, az életet többféle képen lehet felfogni. Nem foglak megnyugtatni, sajnos nem az a típus vagyok, inkább őszintén egyenesen leírom.

Minek minden? Úgyis elkerülhetetlenül mindenképpen meghalunk, örökre "alszunk" minden amit eddig megéltünk jót és rosszat abban az adott pillanatban mikor átesel rajta semmivé válik, azok az emberek akik szerepeltek az életedben, mind mind kivétel nélkül meg fognak halni, a földi életünk ha híresek vagyunk ha nem, ha tettünk bármit ha csak "éltünk" véget ér, az agy lebomlásával vége mindennek ami voltál, hosszú idők múltán az egész világegyetem lehűl, a föld a csillagok egyben vele együtt a napunk is, egyszer az útólsó csillag is kihuny az űr elsötétedik, és mindent majd hideg vesz körül, az élet szikrája ekkorra már réges régen kihunyt majd, a létezésed, az enyém, és mindenki másé feledésbe merül, az, hogy mit tettél rossz, jó, megalázó dolgot, senkinek onnantól sohasem fog már számítani, hiszen nem lesz többé -->"többé"... az idő egyenesen halad visszafordíthatatlanul a végtelenbe, fiatalabb sem leszel, az idő az ellenségünk, hiszen elvesz tőlünk mindent és mindenkit, de kérdéses, valóban akarnál örökké élni? Én nem, mert az élet egy örökös mókuskerék lenne, mindent mindenkit megunnál, és örök szenvedés lenne, a világon nincs örök, csak végtelen, de a két dolog nem ugyan az.

Engem semmi sem állít meg, ha bolondnak néznek is, én akkor is bömböltetni fogom a kocsimban az emberek többségének ismeretlen indiepop zenéket, és olyan életet élek amilyent akarom, mert az, hogy egy piros lámpánál azt látják, hogy vadul hadonászok, táncolok engem már nem érdekel, mert mindenki aki látja, mindenki aki tanúja volt, egyszer úgyis meghal, és még lehet, hogy így találom meg a haveromat, vagy egy lányt, de már az utóbbinak sem tulajdonítok nagy esélyt, meg nem is látom, hogy miért hajkurászom azt a tudatot, amit az evolúció és más emberek belém tápláltak, hogy nekem egy nő kell, hogy túléljek, szaporodjak szaporodjak, de minek?? fölösleges, nem látom értelmét, minden nap egyre homályosabb, mintha leperegne az életem előttem, biztos nem csak egy visszajátszást nézek? néha felteszem a kérdést miután egy nap után haza jövök és mintha nem emlékeznék semmire, csak a testem cselekedett, de elmében már rég távol jártam. Amíg fiatal az ember addig igazán ki tudja használni az életet mert miért ne? Miért éljünk, meg miért ne??? Túl sokat, nagyon sokat, felfoghatatlanul sokat fogunk aludni ezután az élet nevű játék után. :)

De héjj találd meg mit szeretsz csinálni meg lehet találni, én megcsináltam, és nem a szociális normáknak megfelelő, én szeretem azt csinálni, hogy itthon ülök, netflix, anime, youtube, face, és steamen felütök valami játékot, ez életet, és ezt nem veheti el tőlem senki, miért érdekelne más ember véleménye?? úgyis meg fog halni. :))

Tudom a vége sablonosra sikeredett, nem vagyok az a lelkesítő típus, hiszen én is majd mǝg¤l¤m magam mert nem akarok 30 évnél idősebb kort megélni... semmi értelme idősként szenvedni, ha úgyis tudom a végét, ez olyan, mintha már több millió végigjátszást láttam volna az életből ami mind ugyan úgy végződött, és az enyém is csak úgy végződne, akkor minek éljem a napjaimat szürkén, idősen... fölösleges. :)

lso idő elszala energiak link és teljestüink clvesaitjtk a belksázsát, és a minóségi ugrás belső lendületér. sa kiemclt jelentóségd a probléma a fejlódésben. Vannak ihletett pillana Amikor elmerülünk a küly cslloei és megragadjuk az elénk iruló lehetőségeket, és vannak ott pillanatok, amikor lelassulunk, és elen ogásába vagyunk

K vagyunk, a az elórelépés lehetóségét. Az tdózités felismerése a jelenlét erején múlik. Minél inkább önmagunknál inkább a jelenben tartózkodunk, és képesek va együttmúködni az éltető folyamatokkal, áramlatoklkal,elengedjük válunk megoldásba

ak ar dctinkbcn, aikor teljiesen önmagunkká

bennem, és én teret adok neki ethe eti. Ilyenkor felelős az is, aki engedi, hogy s vagy gondolat eltere-nekül, és távol tartja magától a másikat, vagy úgy, hogy eljátssza a telszínen a cinkos ártatlant, aki semmilyen problémát em érnékel a bizalmaclanságból.

Ha valami megielenik a gondolataimban, az növekedni kezd, elburjánzik és meghatározóvd válik. A felszin mindezt elakarhatia. de egy rossz, bizalmatlan, negatív érz bälyesedjen benne. és a fdlelmei miat nem osztja azt meg idóben a másik féllel. Felelós azonban az is. aki elrbezárul a visszajelzés eld, vagy igy, hogy keményedik,

Szívesen