Mit tegyek, ha már a hozzám legközelebb álló emberekkel sem tudok beszélgetni?

Szia!

Én hasonló helyzetben voltam, bár egy " kicsit" mélyebb volt a dolog és sok-sok évig depressziós voltam.

Nagyon nehéz ebből kijönni, mert ez már ördögi környék sem nevezhető. Ez inkább valami spirál, vagy örvény ami csak szív befelé és ha nem tesz az ember ellene tudatosan és nagyon nagy erőfeszítésekkel, akkor mindig csak lentebb és lentebb kerül az örvényben. Egyre antiszocialisabb lesz tőle az ember és végül szinte teljesen elidegenedik az emberektől. Ilyenkor egyértelműen mindenki változtatni akár ezen, de ez qrva nehéz. Nagyon melyre kell ásni magadban ahoz, hogy feltudd venni versenyt az érzéseid és a gondolataiddal szemben. Erősen gyanítom,hogy ez nem magától alakult ki,hanem egy/több összefüggő dolog/dolgok miatt. Értem ez alatt azt, hogy valaki(k) megbántottak, egy lány, akit kedveltél nem jött össze vele, egy időben túl sok negatívat és visszautasítást kaptál. De persze akármi lehet, és ha nem beszélsz erről valakivel, akkor ez csak rosszabb lesz. Nekem is nagyon nehéz volt és hetekig tervezgettem, hogy ezt valakinek elmondjam és persze nem is bírtam ki hogy ne bőgjem el magam, de nagyon jól esett hogy ezt minden érzésemmel eggyütt megosszam azzal a bizonyos személlyel. Csak meny oda ahoz a bizonyos személyhez, légyen az anyukad/apukád tesód vagy ha van akkor a legeslegjobb barátodhoz, bár ritka az hogy ha van az embernek igaz barátja. Ezért inkább ajánlom a tesó/szülővel a beszélgetést és mond el neki hogy egy nagyon fontos dologról szeretnek vele beszelni, mert nagyon rosszul érzés magad és ne félj sírni, mert az nagyon sokat segít és méllyen táplált érzelmeket felhozza és nagyon nagy megkönnyebbülés lesz utánna. Az a legjobb, ha minél részletesebben elmeséled neki az érzéseidet és hagyod hogy elmondja azt amit akar. Ha ez sikerült, akkor adj időt magadnak, pár napot vagy akár egy hetet is. Ezek után megkell próbálnod szép lassan fejleszteni a szociális kétségedet. Több embernek köszönj, neha (akár random emberekkel is) tartsd a szemkontaktust és ha már ez elég jól megy, akkor tegyél hozza egy mosolyt is😀. Próbálj minél több olyan helyzetet kialakítani, hogy valami indokod legyen arra, hogy valakivel beszélgess. Kérj radírt és amikor visszaadod akkor kérdezz valamit (milyen volt az" edzés, színdarab, a film..." vagy akármi.) Próbálj minél több ilyen helyzetet kialakítani és sokkal- sokkal tudatosabb lenni a mindennapjaidban azzal, hogy odafigyelsz magadra, ha éppen érzed magadon hogy most magadbafordulsz vagy negatív gondolatok jönnek bármely helyzetben. Egész napod során próbálj a pozitivitására és a pozitív gondolatok keresésére koncentrálni és ha jön valami negatív akármi, akkor alj még annál a gondolatnál és ne ugorj túl rajta,de ne is erősítsd magadban ezeket a gondolatokat, hanem -áik mögé és nézd meg a pozitív részeit a dolognak. Ugyanis mindennek van pozitív oldala, még annak is aminek ténylegesen nem is gondolnád. Ezek a kis apró lépések fognak téged visszavezetni az emberekhez és majd rájössz hogy egyáltalán nem vagy unalmas, sőt értékes ember vagy. Hidd el, a leg visszafogottan es szegyenlosebb fiu/lány is tudna olyan dolgokról olyan élvezetesen és izgalmasan beszelni az általa nagyon kedvelt dologról( foci, videojáték, űr, szőnyegek , papucsok, kutya, macska.... akarmi) hogy még annak is felkeltheti az érdeklődését, akit ázok a dolgok egyáltalán nem érdeklik. A gond hogy ő sem szólal meg, mert fél az emberektől és a reakciójuktól, ezért próbál minél kevesebb erzest/ érzelmeket belevinni abba, amit ép mesél.

Bocsi az össze vissza gondolatokért, csak írtam ahogy jött és a telefon sem segített ezen. 😅

Ha kérdésed van/lesz, akkor nyugodtan írj, mert figyelni fogom.😃