Ideje segítségért folyamodnom? Ez már depresszió?

Utálom magam, mindent utálok magamban.Éheztetem magam hogy vékonyabb legyek, hogy szebb legyek, de nem használ.Régebben sokat sírtam mindenen, mert rosszul esett az adott szituáció, vagy dolog ami miatt sírtam.Ma már csak egy rosszabb jegy miatt bőgök,(nagyon szánalmasnak érzem ilyenkor magam) de csak a kudarc miatt.4 hónappal ezelőtt még a szokásosnál is többet sírtam szinte minden este.Rosszul érzetem magam a bőrömben, azt hittem csak múló rosszkedv ezért úgy tettem mintha nem lenne semmi baj.Ez a "múló rosszkedv" azóta tart, de úgy érzem eltűntek az érzelmeim.Csak csalódottságot,gyülöletet(magam iránt) és félelmet érzek.Már nem tudok emberi kapcsolatokat kialakítani, és a meglevőket is nehezemre esik megtartani.Félek az emberektől, hogy úgy látnak engem mint én magamat.Elkezdtem vagdosni magam hogy érezzek valami mást is, egy kis emberi érzést vártam.Hogy őszinte legyek jól esett, de sajnos minden igyekezetem ellenére(különöltözés tesi óra előtt, hosszú ujjú pulcsi) a barátnőim észrevették.Kérték hogy momdjam el nekik miért csináltam, amikor elmondtam akkor annyit mondtak hogy ezen mindenki átesik, és csak felnagyítom a dolgokat.Szerintem már el is felejtették.Nem félek a haláltól, és gyakran gondolok az öngyilkosságra,de nem tenném/tehetem meg mert nem érek annyit hogy a szüleim, és az osztálytársaim rosszul érezzék magukat miattam.Tudom, nagyon gyerekesen fogalmaztam szóval bocsánat.Én nem tudom tárgyilagosan felmérni a helyzetet ezért kérem a ti/önök segítsét.Ha esetleg mégis kéne szakember akkor, hogy mondjam ezt el a szüleimnek?Köszönöm a válaszokat! 16/l