Mit kezdjek az irigységgel? (lent részletesebben)

Sosem voltam egy irigykedő ember, vagy inkább mondjuk úgy, hogy nem nagyon érdekelt, a másikkal mi történik ilyen szempontból.

Versenyszerűen sportolok. Van ott egy másik lány is, aki ügyesebb volt már meg régebb óta csinálta, mint én. Viszont ő eléggé elhanyagolta a dolgot, én pedig éveken át küzdöttem ezerrel, és most ott tartunk, hogy én vagyok az egyesületben a legjobb. Nem szeretek a többiekkel versengeni, úgyhogy külön örülök annak, hogy nem kell már a csapattársaimmal egy kategóriában versenyezni (gondolom azért ez is már egy az irigység előjele lehetne... de nem zavart, ha előttem végeznek, csak maga a tény zavart, hogy őket ismerem). Van egy kisebb álmom, ami elég nagy valószínűséggel meg fog valósulni hogy részt vegyek a felnőtt OB-n. Ez eddig még senkinek sem sikerült a csapatból.

Most viszont, a lány apja látva, hogy az ő lánya "elmaradt", sok pénz belefektetésével előre tolta a lányát (nem akarom leírni, mi ez a sport, hátha ismerősre bukkanok...). Így az lett a helyzet, hogy amíg én idáig rengeteg küzdelemmel jutottam el, ő most "ingyen" megkapta és könnyebben is megy neki. Szóval az lett, hogy újra együtt versenyzünk, csakhogy ő a jobb helyzetéből adódóan, hiába kevésbé ügyes, jobb eredményeket ér el. Attól félek, hogy ő így pl. sokkal hamarabb fog tudni menni az OB-n, meg nagyon irigy vagyok rá... igazából nem is az irigység a jó szó, csak a sírás mardossa a torkomat hogy ne már, ez nem igazság. Az apja nem is tudja, hogy igazából a fele időt nem is ezzel a sporttal tölti mint mondja otthon, meg ilyenek. Nagyon rossz érzés, nem tudok vele mit kezdeni.

Tudom, hogy magammal kellene foglalkozzak, hogy én fejlődjek, meg hogy eljutottam idáig, de most elnyomja bennem ez a keserű érzés ezt. Tudom, vagyis remélem, hogy később visszajön az, hogy én tényleg ezen a szinten vagyok ő pedig csak a pénz miatt, de sajnos sok példa volt már arra, hogy ez aztán nem derül ki... nem tudom mit csináljak. A legrosszabb, hogy a lány barátkozna velem, de nem tudok annyira jó arcot vágni az egészhez, meg vele együtt örülni. Tudna valaki segíteni? Hogyan lendüljek túl ezen?

22/L én, ő 26/L