Huszonéves vagyok. Tizenéves korom óta körülvesz a halál, mást is és én lihegem túl?

Nézd, én 48 éves vagyok, és egy volt osztálytársam halt meg eddig, de ilyenkor már beindul a fogyás. A családomban többnyire 50 év fölöttiek haltak meg, de már 5 évesen elveszítettem az egyik nagymamámat, utána jöttek sorban a többi nagyszülő, nagynénik, nagybácsik, szüleim, úgyhogy már alig vagyunk. 28 éves voltam, amikor egy 26 éves munkatársam és barátom halt meg rákban, rá egy évre egy másik barátomat is meghalt, nagybátyám felakasztotta magát. Apai ág lényegében kihalt, anyai ágon van még pár rokon. Ahol nagy a család, rokonság, ott gyakoribb a halálozás is. Volt, hogy egy nap két temetésen voltam. Ezt el kell fogadni. Én már hozzászoktam ehhez. Az természetes, hogy nagyon megvisel egy közeli hozzátartozó elvesztése, de a többi halált ne vedd úgy, hogy "körülvesz a halál". Én egy kis faluban élek, ahol mindenki ismer mindenkit, és hetente 4-5 temetés van átlagban, úgyhogy az egész falut körülveszi a halál.