Körülöttetek is beteg "mindenki", sokan halnak, elrontott életűek? Akkor honnan merítetek reményt, hogy nektek nem ez lesz?

"A kollégáim közül több mentális beteg"

Mennyi az a "több"? Kettő? Három? Mondjuk öt? Tíz?

"egy további megoldhatatlan mondjuk úgy családi gondtól szenved."

Egyelőre nem találja a megoldást. De aztán majd megtalálja. Csak nem megy egyik napról a másikra. "Megoldás" alatt azt értem, hogy pl. ha meghalt valakije, lassan elfogadja a tényt, visszazökken a hétköznapokba, és már csak időnként bőgi el magát miatta, de tovább tud élni normálisan; nem pedig azt, hogy "életre kelti a holtat", mert ilyen értelemben tényleg nincs megoldás egy csomó problémára, na de ez természetes, attól még nem kell becsavarodni, "csak" (tudom, hogy nagyon nem egyszerű, de) meg kell tanulni elfogadni a megváltoztathatatlant.

És rajtuk kívül még hány kollégád van?

"A baráti körömnek se egyszerű. Nagyon nem."

Elhiszem. De mégis hány emberről van szó megint? És rajtuk kívül még hány barát tartozik a baráti körhöz?

"az ötéves érettségi találkozón már nem lehet teljes a létszám"

Ne csak azt az egyet lásd. A többi harminc él.

"más körökből is van már elhunyt, huszonévesen"

És ugyanazokból a körökből hány huszonéves van még, aki viszont él? És hány harminc-ötven-nyolcvan-kilencven-százéves, aki szintén?

"És az egyik barátnője az embernek "özvegy", nagyon jó párkapcsolatban huszinévesen elhunyt a párja?"

És a többi barátnője? Egyébként a baráti körről egyszer már volt szó, ne sorold fel ugyanazt a boldogtalan embert annyiszor, ahány körbe beletartozik, mert úgy torzítja a statisztikát.

"gyakori, hogy a rokonai közül kb mindenki krónikus beteg és ő maga is egyre erősödő gondokkal küzd?"

Kb. mindenki... Rosszul vagy bekötve. Kisebb-nagyobb betegségekkel együttélve is van egy csomó ember a világon, aki attól még kiegyensúlyozott, elégedett, derűs életet tud élni. Rájuk figyelj, tőlük próbáld eltanulni, hogy hogyan csinálják.

"Ugye még tapasztalatlan vagyok az élettel kapcsolatban...."

Nem azt mondom. Hanem hogy vedd észre a jót is, ne hagyd, hogy a negatívumok irányítsanak.

"Én is megyek utánuk. ... ugyanazt teszem és ugyanazokat a hibákat követem el, mint amik miatt ők is ott tartanak, ahol.."

Tehát te is tudod, hogy egy csomó minden rajtad múlik. Ne kövesd a hibáikat. És ne legyél pesszimista, mert azzal is csak megbetegítheted magadat.

"Ne kövessem el a hibáikat... Kösz...."

Hát ha te is tudod, hogy azok hibák, akkor be is tudod azonosítani, hogy mik azok, és azt is tudod, hogy nem helyes meglépni őket, tehát onnan már csak egy fél lépés, hogy nemet mondj rájuk.

"Hogyan lehet havi kb 100 ezer forintból megélni? Ok, nem albérletben, de hogyan lehet?"

Lehet, hogy pont az albérlet lehet a megoldás - esetleg másokkal közösen -, mert az esetleg olcsóbb, mint a saját lakást fenntartani (ami talán eleve nagyobb is, mint amekkorára igaziból szükség lenne) - amit viszont ki lehetne adni, és annak a bevételéből fizetni a bérleményt, akkor több költőpénz maradna.

"Ha nem érdekelnek a nyelvek" - Ja, bocsesz, ha te ezt a luxust megengedheted magadnak a mai világban, akkor nem is olyan rossz a helyzeted...

"nincs nyelvérzékem ... hogyan jussak el angol felsőfok közelébe megkopott középfokú tudással és német középfok közelébe kb semmi tudással?"

Egyelőre csak az egyik legyen a cél. Vedd elő az angolkönyveidet, és frissítsd fel a középfokú tudásodat. Ha addig el tudtál jutni, akkor épp elég nyelvérzéked van, csak épp "nincs kedved" nyelvet tanulni. Egyébként ha eleve olyan munkát kerestél volna, ahol használhatnád a középfokú angoltudásodat, akkor meg se kopott volna annyira, és többet is keresnél.

"Hogyan legyen lelki és testi erőm munka után esténként gyakorolni, amit tanulni kezdek majd hétvégente?"

Nyelvet tanulni bárhol, bármikor lehet, nem csak hétvégén és nem csak szervezett körülmények között, pénzért, főleg, ha egyszer már eljutottál a középfokig. Youtube, duolingo, stb., egyáltalán: ott az egész internet. Használd! Akarat viszont kell hozzá, az tény.

"Van ingyenes, de jó pszichológus?"

Ne itt keress. Itt nincs. Kérdezd meg a háziorvosodat, ő majd elirányít egyhez. Aztán meglátod, hogy mennyire jó konkrétan neked. Ha nem jön be, még mindig kereshetsz másikat. Ha nem pszichológusra, hanem pszichiáterre van szükséged, akkor majd a pszichológus átirányít hozzá, ő meg majd eldönti, hogy kell-e egyáltalán gyógyszer, vagy más gyógymód lenne jobb.