Ettől rossz ember lennék? Miért van ez?
Ha látok egy szellemileg fogyatékos embert, akin mondjuk kívülről is látszik hogy nem egészséges, undorodom tőle. Sajnálom őket, de érzek egy elég erős undort is, és ettől úgy érzem rossz ember vagyok. Nem akarok undorodni tőlük, tudom, hogy nem tehetnek róla, hogy olyanok amilyenek, de nem tudok ezzel az érzéssel mit csinálni. A legdurvább az, hogy ha pl elmegy mellettem egy ilyen ember, nem merek még levegőt se venni. Szerintetek mitől van ez hogy undort érzek az ilyen emberek láttán?
(Mondjuk most hogy ezeket leírtam saját magamat is szellemileg fogyatékosnak látom :D)
Nem vagy rossz ember, ugyanúgy ahogy ők sem tehetnek a fogyatékosságukról, te sem tehetsz arról, ahogyan nevelve lettél (nem feltétlen szülők által, lehetett ez bármilyen hatás is).
Nálam is van hasonló dolog, bár ennyire erős undort nem érzek. Nekem gyerekkoromban a környezetemben egy fogyatékos ember sem volt, szerintem több mint 10 évesen láttam az első láthatóan sérült gyereket, akit mint a legtöbb korombeli, érdeklődve néztem. Viszont akkorra én már meg lettem tanítva rá, hogy "a nyál undorító", szerencsétlennek meg csurgott a szájából... meg lettem tanítva a normálisnak mondott járásra és testtartásra, ő meg össze volt görnyedve. Így kinéztem, elítéltem, "kiközösítettem", pedig nem is ismertem, de ilyen egy gyerek ha nem megszokott személlyel találkozik és nem lett megtanítva az elfogadásra. Aztán mondhatta nekem akárhogy anya, hogy a sérültekkel szépen kell bánni, nem tudtam, akkora hatást gyakoroltak az ilyen gyermekkori események a tudatomra, hogy azóta teljesen elítélendő módon tekintek rájuk... mármint élőben, egyébként belátom, hogy segíteni kellene legtöbbjüket, és ha anyagilag megengedhetném magamnak, akkor adományoznék is, de pl. megölelni egy downkóros embert vagy anélkül beszélni egyel, hogy kellemetlenül érezzem magam nem tudnék (illetve nem szívesen tenném) az agyi berögződések miatt.
Persze bizonyára meg lehet ezt változtatni különböző pszichológiai módszerekkel, de én személy szerint feleslegesnek tartom, az én életemben nem játszik nagy szerepet.
Na mindegy, ez csak az én elméletem arról, hogy nekem miért alakult ki. Lehet neked is hasonló van a háttérben, de lehet egy teljesen más történet is, a lényeg az, hogy ettől még közel sem leszel rossz ember (legalábbis az én szememben, de mindenki másképp ítéli meg a helyzetet).
Ui.: Régen a vonaton mindig láttam egy szellemileg sérült lányt, aki folyamatosan szakadt, büdös ruhákban mászkált és iszonyatosan igénytelen volt. Azóta ha meglátok valakit akinek az arcfelépítése hasonló fogyatékosságra utal (beltenyészet volt ott a szitu), egyből nem veszek én sem levegőt, nehogy megint büdöset érezzek, pedig lehet nem is azok, mert ezeknek lehet csak a külsejük degenerált egy picit.
Nem szeretek előítéletes lenni, de ezekre a dolgokra csak ilyenkor gondolok tudatosan, az adott helyzetekben teljesen reflexből jön.
Dehogy. Ez az alap, helyes viselkedés amit az evolúció belénk írt anno.
Egy ilyen egyed csak lehúzza a csoportot, csökkenti a túlélési esélyeket, ezért az élőlények az évmilliók alatt megtanulták, hogy az ilyen egyedet ki kell zárni, ki kell dobni a csoportból. Vagy ha esetleg mégsem dobják ki, akkor "felajánlás" lesz, hogy őt vigyék el a ragadozók, ne az egészségeseket.
Persze, sokan szeretik hangoztatni, hogy mi emberek már sokkal fejlettebbek lennénk, de az az igazság, hogy minél jobban hangoztatja valaki annál jobban utálja ő is legbelül őket.
Szellemileg fogyatékos ember nem létezik! Ez a kifejezés nagyon sértő, és lealacsonyító. Az értelmi fogyatékos embernek is van szelleme!
Az, hogy undort érzel velük kapcsolatban valószínűleg azon alapul, hogy egyáltalán nincs róla semmilyen tapasztalatod. Hiszen nyilván, ha kapcsolatba kerülnél értelmi fogyatékos emberrel rájönnél, hogy miért emeltem ki a szellemi szót.
Sokan hozzák példának az evolúciós alapot, ha felmerül ez a kérdés, mint ahogy fentebb, ennek is lehet egy kis igazságalapja. Viszont nagyon NEM értek egyet a válaszolóval, hogy az undor egy helyes viselkedési forma ilyen helyzetben! (és nem, nem én vagyok, aki a legjobban utolja őket)
A tudatlanság viszont okozhat szorongást benned. Saját biztonságérzeted is sérülhet, mikor egy értelmi fogyatékos személlyel találkozol, mert tudod, hogy te is kerülhetsz ilyen helyzetbe. És ezt nagyon érdemes szem előtt tartani, hiszen elég egy autóbaleset például, amelyet túlélsz, és ilyen maradványtünetekkel társul... Ezért jó lenne, ha mindenki értené, hogy úgy viselkedjen másik embertársával, ahogy szeretné, hogy vele is viselkedjenek, ha olyan helyzetbe kerül véletlenül!
Valamint még fontosnak tartom, hogy tudd az értelmi fogyatékosság bizonyos kategóriáinak nincs is külső megjelenése. Valamint, nem minden fogyatékosság, ami külső "jelekkel" is jár értelmi fogyatékosság! Egy mozgássérült, testi deformitással rendelkező, verbálisan önmagát kifejezni képtelen személynek is lehet ép/magas IQ-ja akár.
Persze lehet, hogy amire te gondolsz, és igen valószínű, hogy az a halmozott fogyatékosság kategória. Viszont ezt sokszor pár másodperc alatt nehéz eldönti egy utcai találkozás során, ezért kérlek ne ítélj elhamarkodottan.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!