Volt már olyan veletek, hogy valakiért mindent megtettél, ő meg csak beléd törölte a lábát?

Ohhh, naná! Nyilván egy lányról van szó... :D

Anno volt egy jó barátom, akinek mindig ott voltam ha valami baj volt, mégse tekintett rám igaz barátként. Elváltak útjaink. :)

Igen.. szerintem igen.. a tőlem telhetőt próbáltam megadni neki csak a túl sok apró bakija kiábrándított évek után olyannyira hogy a légteret is elhanyagoltam mert szó szerin már telibe sz.rtam az egyészet csak teljenek a napok... ő meg azon akadt ki hogy elhanyagoltam a környezetet.. /légteret (értem itt :.főzés..talarítás.. együtt töltött idő) ő sohasem kezdeményezett.. mindig csak nyeltem a szarait,hogy megaláz,hazudik,megver..

neki végül abból lett elege amit felsoroltam.. hogy elhanyagoltam konkrétan nem is őt” hanem magamat..

de hiába mondják ilyen -jó meg amolyan egyszer nem vettem rajta észre hogy úgy.. örömet akart volna hozni nekem én meg belefástam a luk” szerepébe.. aztán már intimitás se volt az utolsó megalázása után.. már nem mentünk együtt sehova (minek? Azért hogy lejárasson?)..

Egyre inkább egybemosódtak a szerepek ki a szoknyát.. ki a nadrágot (tudjátok a mondást az viszi a ... aki☝️)

De nem tudok rá haragudni pedig szétrombolta az életem (szó szerint)

Egyedül a gyerekem miatt élek még.. számomra ő az egyetlen szikra ebben a sötét világban.

És ezt nem úgy kell ám értelmezni hogy hú csak a gyerekét tudja felmutatni ezért ilyen/olyan vele.. nem! Ha kirepül,kirepül ha látom hogy nincs többé szüksége rám megteszem a kellő lépéseket.