Egyetemistaként teljesen kisgyereknek kezelnek a szüleim, mintha általánosba járnék, mit tegyek?

Értékeld őket, hogy segítenek neked minden alkalommal.

Eléggé kiszámítható, hogy mit fognak tenni, miért nem próbálod megelőzni azzal, hogy már előre megteszed.

Lehet, hogy későre állítod az ébresztődet. Ha ők a koránkelés hívei, beszélj velük róla, hogy ez neked miért nincs rendben.

Lehet testképzavarod van, túl soványnak látnak azért adják a sok kaját.

Az a helyzet sokat elárult, hogy anyukád azt mondja: köszönj hangosabban. Nézz egyszer a dolgok mélyére. Miért kell köszönni? Azért mert muszáj? Elvileg azért, hogy köszöntsd őt. Hogy megköszönd, hogy láthatod őt megint. Ha az információt nem juttatod el a másik félhez, az nem nevezhető kommunikációnak. Annál még az is jobb, ha nem köszönsz.

A szüleid egy magabiztos, érett, saját maga által (nem média, nem barátok, hanem saját) gondolkodó felnőttnek szeretnének felnevelni. Amíg így viselkedsz, addig gyerekként fognak kezelni, mert nem ismernek el felnőttnek.

Ha elutasítod őket, panaszkodsz, kikelsz magadból, indulatos vagy, rájuk csapod az ajtót, feleselsz, azzal csak úgy viselkedsz, mint egy tini.

Próbáld meg emberként, ne szülőként kezelni őket. Szerintem nekik is eléggé fárasztó lehet mindez, elismerésem, amiért még ilyen nagy gyereknél is türelmesek. Az, hogy kutakodnak a cuccaidban, azt jelenti, hogy szeretnék, ha jobban megbíznál bennük, mélyebb beszélgetéseket is folytatnátok, de elég az, ha nem zárkózol el előlük. Ne két hibbant szülőnek tekintsd őket, hanem úgy, mint emberek, akik a legjobbat akarják neked, mindent megtesznek érted. Nem gondolod, hogy tényleg nagyszerű, hogy ennyit törődnek veled? Reggel nem akarnak zajjal(pl vízforraló) felébreszteni, ezért felkeltenek személyesen. Ők korán kelnek, és zajlik az élet. Tudsz aludni úgy is, ha ők hangoskodnak.

Beszéld meg velük, ha van valami gondod, de biztos vagyok benne, hogy minden cselekedetük mögött mélyebb tartalom van, mint az, hogy nyaggatnak.