Van egy szép, ritkább sportautóm. Az emberek irigykedve néznek suttyomban, mintha cikinek éreznék jobban lecsekkolni. Én ha látok egy szép autót megnézem és örülök neki hogy lehetőségem van megnèzni. Érdemes beállni a szürke egerek sorába? 23/F

Csillámnyuszi, egy kérdésed volt a fenti szövegben az öntömjénezésen kívül:

"Érdemes beállni a szürke egerek sorába?"

Folytassuk akkor a logikai játékot, hogy feltesszük: MINDEN, amit írtál, igaz.

A fenti történetek jó része arról szól, hogy te alapvetően kilógsz a sorból, kiemelkedsz, mondhatni, de pusztán öntudatosságból, és mert megküzdöttél érte. Menő sportkocsid van, nem villogásból, de szereted, megvetted, használod, a tiéd. Jól nézel ki, meg is küzdöttél érte, a tested kemény munka eredménye, megérdemled, hogy akként is tekintsenek rá... hódolattal, ha úgy tetszik. Nem mérgezed magad káros szenvedélyekkel, az önuralmad sziklakemény, mint a hasfalad. Mindennek tetejébe művészi vénád van, amit csiszoltál is, és kész vagy megosztani a tudásodat mások örömére... csak hát csalódott vagy, hogy az emberek ezt SEM értékelik.

Sokmindent letettél az asztalra, és nem érted, mások miért nem a belefeccölt munkát látják és örülnek neki veled együtt, és miért a saját kínjuk köti le őket a te kiemelkedőséged helyett.

Érdemes beállni a szürke kisegerek sorába?

Ki a szürke kisegér? Aki nem küzd annyit, mint te, nem ér el annyit, mint te, nem tesz magáért annyit, mint te?

Vagy aki nem csodál téged méltán megérdemelten, mert elfogja az irigység - vagy mert közömbös?

És a válasz: öregem, mindenkinek vannak prioritásai, és nem attól hülye valaki, hogy nem te vagy az élén. Én leszarom a hasfaladat. A kocsik nem érdekelnek. És leülök meghallgatni egy utcai zenészt, ha van rá időm, kedvem és energiám. Volt már ilyen. Lesz is majd. Mindenki így van ezzel.

Ha igaz, amit írsz, akkor a diagnózisom, hogy dolgoztál a testeden, a pénzeden, a zongoratudásodon, de a lelked éretlen, a gondolkodásmódod énközpontú, és az empátiás készséged fejletlen. Túlságosan izgat mások véleménye, és szomjazod a figyelmet, ahogy most is. És ami picit szomorú, nem tudsz priorizálni: idegenek véleménye izgat a szeretteid helyett. Talán nincsenek valódi szeretteid. Sóvárogsz a megerősítésért, mert a szíved mélyén mindennek ellenére iszonyú bizonytalan vagy.

Ha pedig vetítesz, akkor remekül mulatsz a képernyő mögött, pedig az analízisem akkor sem áll messze a valóságtól... épp csak nincs a becsvágyad, a sóvárgásod mögött valódi alap, és arról fantáziálsz, mi lenne, ha ezek meglennének.

Szerintem beszélj egy szakemberrel, Eddy. Lehet, hogy tök jól vagy, és csak bolondozol, vagy kell neked egy kis megerősíts, de nézd, ártani nem árt.

Amint látod, ott is csak irigy komor senkik vannak, akik hihetetlennek és egózasnak tartják ha leíró az életed, és hogy te milyen pozitív vagy.

Külföldön valószínűleg jobban beilleszkednel ilyen mentalitással, itt sajnos már megolik azt aki olyan mint te.

Engem rohadtul nem érdekel kinek milyen autója van, amíg az illető tud normálisan vele közlekedni és nem előttem szerencsétlenkedik. Persze ha jól néz ki, szép, utánanézek ha éppen gyalog vagyok és ennyi.

Amugy ha mar leultel zongorázni egy plázába azért ültél le hogy várd hányan néznek meg téged? Nemtom, én általában mindenhova rohanok, pont nem szoktam ilyeneket hallgatni meg ez kicsit fura hogy valaki a pláza szélén kezd el zongorázni